0

Nagy versmondás

|

A költészet napján , (poszt)modern rituáléként, közös versmondást szervezünk. Repertoárunkban a következő versek szerepelnek:

Csokonai Vitéz Mihály

A Reményhez

Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.

Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.

Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!

Petőfi Sándor

Szeptember végén

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet…
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

Arany János

MÁTYÁS ANYJA

Szilágyi
Örzsébet
Levelét megirta;
Szerelmes
Könnyével
Azt is telesirta.

Fiának
A levél,
Prága városába,
Örömhírt
Viszen a
Szomorú fogságba:

„Gyermekem!
Ne mozdulj
Prága városából;
Kiveszlek,
Kiváltlak
A nehéz rabságból.

„Arannyal,
Ezüsttel
Megfizetek érted;
Szívemen
Hordom én
A te hazatérted.

„Ne mozdulj,
Ne indulj,
Én egyetlen árvám!
Ki lesz az
Én fiam
Ha megejt az ármány?

„Adassék
A levél
Hunyadi Mátyásnak,
Tulajdon
Kezébe,
Senkinek se másnak.”

Fekete
Viaszból
Nyom reá pecsétet;
Könyöklõn
Várnak az
Udvari cselédek.

„Ki viszi
Hamarabb
Levelem Prágába?
Száz arany,
Meg a ló,
Teste fáradsága.”

„Viszem én,
Viszem én,
Hét nap elegendõ.”
„Szerelmes
Szivemnek
Hét egész esztendõ!”

„Viszem én,
Hozom én
Válaszát három nap.”
„Szerelmes
Szivemnek
Három egész hónap!”

„Istenem,
Istenem,
Mért nem adál szárnyat,
Hogy utól-
Érhetném
Az anyai vágyat!” –

S ahol jön,
Ahol jön
Egy fekete holló;
Hunyadi
Paizsán
Ül ahhoz hasonló.

Lecsapott,
Lecsapott
Fekete szélvészbõl,
Kikapá
Levelét
Az anyai kézbõl.

„Hamar a
Madarat!…
El kell venni tõle!”
Szalad a
Sokaság
Nyomba, hogy lelõje.

Madarat
Nem egyet,
Százat is meglõnek:
Híre sincs,
Nyoma sincs
A levélvivõnek.

Napestig
Az erdõn
Ûzeti hiába:
Éjfelen
Kocognak
Özvegy ablakába.

„Ki kopog?
Mi kopog?
Egy fekete holló!
Nála még
A levél,
Vagy ahhoz hasonló.

Piros a
Pecsétje;
Finom a hajtása:
Oh áldott,
Oh áldott
A keze-irása!”

Ady Endre

Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

A föl-földobott kő

Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.

Messze tornyokat látogat sorba,

Szédül, elbusong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.

Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.

Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban
Szomoruan magyar.

Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök.

És, jaj, hiába mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is.

SEM UTÓDJA, SEM BOLDOG ŐSE… 

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.

Karinthy Frigyes

Előszó

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.

A titkot, amiért egykor titokban
Világra jöttem, vérben és mocsokban,

A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.

Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.

A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.

Gyermekkoromban elszántam magam
Hogy szólok istennek, ha van.

De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,

Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higyem.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak.

Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.

Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Se tűz, se víz – csak ember, aki él,

Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,

Több lenni én nem is akartam annál,
És nem is nálatok több, csak magamnál.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.

Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek, jaj, nyujtsatok kezet.

Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.

A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.

Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.

Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, vígat, kedveset
Nektek, kiket szerettem
Szelídek, szépek, búsak, kedvesek.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.

 

József Attila

TISZTA SZÍVVEL

Nincsen apám, se anyám,

se istenem, se hazám,

se bölcsőm, se szemfedőm,

se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,

se sokat, se keveset.

Húsz esztendőm hatalom,

húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,

hát az ördög veszi meg.

Tiszta szívvel betörök,

ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,

áldott földdel elfödnek

s halált hozó fű terem

gyönyörűszép szívemen.

 

Rejtelmek

Rejtelmek ha zengenek,
őrt állok, mint mesékbe’.
Bebujtattál engemet
talpig nehéz hűségbe.

Szól a szellő, szól a víz,
elpirulsz, ha megérted.
Szól a szem és szól a szív,
folyamodnak teérted.

Én is írom énekem:
ha már szeretlek téged,
tedd könnyűvé énnekem
ezt a nehéz hűséget.

GYERMEKKÉ TETTÉL

Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zudítja minden pillanat.

Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom.
Ostoba vagyok – foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, – távozzon tőlem a félelem.

Reám néztél s én mindent elejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert – a küszöbön feküdtem –
magamba bujtam volna, nem lehet –
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.

SZÜLETÉSNAPOMRA

Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltõtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” –
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költõnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj –

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!

Radnóti Miklós

NEM TUDHATOM…

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország,
messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

 

Bájoló

Rebbenő szemmel

ülök a fényben,

rózsafa ugrik

át a sövényen,

ugrik a fény is,

gyűlik a felleg,

surran a villám,

s már feleselget

fenn a magasban

dörgedelem

vad dörgedelemmel.

Kékje lehervad

lenn a tavaknak,

s tükre megárad.

Jöjj be a házba,

vesd le ruhádat,

már esik is kint,

vesd le az inged.

Mossa az eső

össze szívünket.

Nagy László


Ki viszi át a szerelmet

Létem ha végleg lemerült

ki imád tücsök-hegedűt?

Lángot ki lehel deres ágra?

Ki feszül föl a szivárványra?

Lágy hantú mezővé a szikla-

csípőket ki öleli sírva?

Ki becéz falban megeredt

hajakat, verőereket?

S dúl hiteknek kicsoda állít

káromkodásból katedrálist?

Létem ha végleg lemerült,

ki rettenti a keselyűt!

S ki viszi át fogában tartva

a Szerelmet a túlsó partra!

 Adjon az Isten

Adjon az Isten

szerencsét,

szerelmet, forró

kemencét,

üres vékámba

gabonát,

árva kezembe

parolát,

lámpámba lángot,

ne kelljen

korán az ágyra

hevernem,

kérdésre választ

ő küldjön,

hogy hitem széjjel

ne düljön,

adjon az Isten

fényeket,

temetők helyett

életet —

nekem a kérés

nagy szégyen,

adjon ugyis, ha

nem kérem.

Kányádi Sándor
Két nyárfa

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.

Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.

Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.

Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.

Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.
1958

Csoóri Sándor
ANYÁM FEKETE RÓZSA

Anyámnak fáj a feje,
nem iszik feketét —
Anyámnak fáj a feje,
nem szed be porokat:
szótlanabb sápadtsággal
feji meg tehenét,
szótlanabb sápadtsággal
söpröget, mosogat.

Anyámra durván szólnak
jöttment idegenek?
Anyám az ijedtségtől
dadog és bereked.
Sötét kendőjét vonván,
magányát húzná össze:
ne bántsa többé senki,
félelmét ne tetőzze.

Anyám utakon lépdel
s nem jut el sehova.
Szegénység csillagától
sebes a homloka;
vállára még az orgonavirág
is úgy szakad,
mintha csak teher volna,
jószagú kárhozat.

Nyár van égen és földön,
zene szól, muzsika,
Anyám csönd-sivatagján
el kell pusztulnia.
Gépek, gyártmányok zengnek
csodáktól szélütötten,
de egy se futna hozzá:
„segítek, azért jöttem”.

Anyámnak fáj a feje —
anyámnak fáj a semmi,
Anyám fekete rózsa
nem tud kiszínesedni.
Egy éjjel földre roskad,
megtört lesz majd, kicsi —
Bejön egy madár érte
s csőrében elviszi.

Weöres Sándor

 Buba éneke

Ó ha cinke volnék,
útra kelnék,
hömpölygő sugárban
énekelnék –
minden este
morzsára, búzára
visszaszállnék
anyám ablakára.

Ó ha szellő volnék,
mindig fújnék,
minden bő kabátba
belebújnék –
nyári éjen,
fehér holdsütésen
elcsitulnék
jó anyám ölében.

Ó ha csillag volnék
kerek égen,
csorogna a földre
sárga fényem –
jaj, de onnan
vissza sose járnék,
anyám nélkül
mindig sírdogálnék.

Modern változat: Vörös István, A busz éjjeli éneke

Ó, ha metró volnék,

lefékeznék,

sötét alagútban

elmerengnék.

Minden este

visszhangzó garázsba,

betolatnék

a hideg rámpára.

Ó, ha troli volnék,

úgy suhannék,

minden sétálóra

vizet vernék.

Nyári este

fehér neonfényben

elcsitulnék

a remiz mélyében.

Ha villamos volnék

a körúton

végigsiklanék a

villanydróton.

Jaj, a sínről

le sohase térnék,

nem is kéne

nekem várostérkép.

A GALAGONYA

     Őszi éjjel

izzik a galagonya

izzik a galagonya

        ruhája.

     Zúg a tüske,

szél szalad ide-oda,

reszket a galagonya

        magába.

     Hogyha a Hold rá

        fátylat ereszt:

     lánnyá válik,

        sírni kezd.

     Őszi éjjel

izzik a galagonya

izzik a galagonya

        ruhája.

Humoros változat: Lackfi János, Kukorica

Nyári nappal
cirreg a kukorica,
berreg a kukorica
csuhéja.
Peng a címer,
nap-csiga csirizeli,
nap-csiga csirizeli,
be fénnyel.
Állnak a szárak,
csontseregek,
sárgás fogsor:
cső nevet.
Nyári nappal
cirreg a kukorica,
berreg a kukorica
csuhéja.

CSIRIBIRI

Csiribiri csiribiri

     zabszalma —

     négy csillag közt

     alszom ma.

Csiribiri csiribiri

     bojtorján —

     lélek lép a

     lajtorján.

Csiribiri csiribiri

     szellő-lány

     szikrát lobbant,

     lángot hány.

Csiribiri csiribiri

     fült katlan —

     szárnyatlan szállj,

     sült kappan!

Csiribiri csiribiri

     lágy paplan —

     ágyad forró,

     lázad van.

Csiribiri csiribiri

     zabszalma —

     még mellettem

     alszol ma.

Mai változat: Lackfi János, Parabola

Parabola, parabola

antenna,

nézzünk tévét

éppen ma!

Parabola, parabola

futballmeccs,

lassított gól,

sípcsont reccs!

Parabola, parabola

sminkremlám.

Bőröd fittyed?

Kend ezt rá!

Parabola, parabola

bankrablók,

lő, fut, robban,

légből lóg.

Parabola, parabola

popcsillag,

rázós ritmus

popsidnak.

Parabola, parabola

antenna,

űrlény caplat

álmodba!
12

Radnóti sorsesemények által befolyásolt lírája

|

Esszétémák:

  1. Idill és tragikum Radnóti költészetében
  2. Petőfi Sándor Minek nevezzelek? és Radnóti Miklós Tétova óda című versének összehasonlító elemzése
    Térjetek ki a műfaji, formai, tartalmi tényezőkre, a képalkotás sajátosságaira! Vegyétek számba a hasonlóságokat, különbségeket!
  3. Érvelés
    Támaszd alá versekkel a következő, Radnóti költészetét jellemző állítást: 
    „Költészetének alaphangja tragikus. Korának gyermeke; tudomásul veszi e kort, és tíz év óta növekvő keserűséggel tiltakozik ellene. Nem éppen politikus költő, de szemlélete ösztönösen dialektikus. Feszültségekben, ellentétekben látja a világot, a társadalmat éppúgy, mint a természetet. Minden élő mélyében megérzi a készülő halált, de érzi azt is, hogy a halál nem szakíthatja meg az élet örök, hérakleitoszi patakzását.” (Bálint György: Radnóti Miklós) Aki ezt választja, reflektáljon az idézetre is!

 

Negyedik ecloga

  1. Idézd fel, mit tanultál az eclogákról!
  2. Írd le reflexióidat a szöveggel kapcsolatban!
  3. Értelmezd a Hang szerepét a párbeszédben!
  4. Melyek a vers fő motívumai?

A la recherche…

  1. Ritmizáld a vers első két sorát! Milyen sorfajtát ismertél fel?
  2. Mi a vers alaphelyzete?
  3. Milyen idősíkok jelennek meg a szövegben?
  4. Milyen múltbeli helyzetek jelennek meg a műben?
  5. Keress visszatérő motívumokat! Mi lehet az ismétlődés szerepe?
  6. Milyen szerephez jut a versben a kérdezés?
  7. Nézd meg a cím jelentését! Olvass el néhány bekezdést a Proust-szövegből, melyet megidéz! (Szöveggyűjtemény) Mi a hasonlóság alapja?

Erőltetett menet

  1. Keress olyan motívumokat, melyek az eddig olvasott Radnóti-versekhez kapcsolják a szöveget!
  2. Gyűjtsd ki az idilli környezet megjelenítésének képeit!
  3. Milyen jelentéssel egészíti ki a leírtakat a szöveg vizuális elrendezése?

Nem tudhatom

  1. Mielőtt újraolvasod a verset, fogalmazd meg néhány mondatban, miért fontos az embernek a szülőhazája!
  2. Mi teszi különlegessé a vers tájábrázolását?
  3. Készíts kettéosztott naplót, gyűjtsd össze, mi minden látszik annak a nézőpontjából, akinek szülőhazája e táj, és mi azéból, aki gépen száll fölébe.
  4. Jellemezd az egyes perspektívákhoz kapcsolódó látásmódokat, érzelmeket!

Razglednicák

  1. Nézz utána a cím jelentésének!
  2. Mi kapcsolja egymáshoz a számozott részeket?
  3. Értelmezd a következő szóképeket: 
  • “…torlódik ember, állat, szekér és gondolat,
    az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad.”
  • “…a század bűzös, vad csomókban áll…”
  • “Halált virágzik most a türelem.”

 

 

 

27

A jó palócok

|

A kötet 1882 – ben jelent meg, és nemcsak magyar, de nemzetközi sikert is aratott.  Napjainkban újra felértékelődött Mikszáth prózája,a modern szövegszervező eljárásoknak, a posztmodern filmek világát megelőző időbeli ugrásoknak, a gyakori nézőpontváltásoknak és az élőszó-közeli beszédmódnak köszönhetően. A kötet kapcsán talán a legizgalmasabb kérdés az, hogy darabjai olvashatóak – e összefüggő szövegként, regényként, vagy ellenállnak minden egységesítő kísérletnek, és önálló, egymástól független novellahalmazt alkotnak?

Noevallaelemzési szempontok:

Péri lányok szép hajáról

  • Ki az elbeszélő?
  • Miért kívánja, hogy a lányok haja ne nőtt volna olyan hosszúra?
  • Mi jellemző a nyelvhasználatára?
  • Mire vonatkozik a búzakéve?
  • Mi az olló jelentősége a történetben?
  • Értékeld Csatóné viselkedését!
  • Mit jelentenek a virág metaforák?
  • Mire vonatkozik az apa utolsó mondata?

Csoportmunka: Írjátok át a történetet Kata, Csatóné, Judit, Csató Pista nézőpontjából!

Képregény

Tímár Zsófi özvegysége

  • Értelmezzük az idézeteket:
    “…két hamis szem éjszakája hogy annyira megfeketíti a lelkét…”
    “Ami egyszer karika, gurul az.”
    “Sosem éreztem magam könnyebbnek.”
  • Miért szúródjon a földbe az olló, szálljon a kerítésre a madár?
  • Mit szimbolizál Zsófi attribútuma, a fekete kendő?
  • Szerkezeti egységek
  • Szereplői jellemek
  • Bűn és bűnhődés motívuma
  • Foglaljuk össze a történetet  a férj, a feleség és a falubeliek nézőpontjából!

A kis csizmák

  1. Vizsgáljuk meg a novella szerkezeti egységeit!
  • Expozíció
  • Bonyodalom
  • Késleltetés
  • Tetőpont
  • Megoldás

2. Hogyan jelenik meg a műben a bűn és bűnhődés motívuma?

3. Értelmezzük a szöveg szóképeit!

A bágyi csoda

Szakaszos olvasás:

1. szakasz

  • Vázoljátok fel az alaphelyzetet! (Helyszín, szereplők, probléma)
  • Értelmezzétek a következőt:  “Kocsipál Gyuri, a molnárlegény már a szentmihálylovát is ellopta a majornoki temetőből, lévén annak az elégetése csalhatatlan módja a záporeső kierőszakolásának az égi hatalmasságoktól.”
  • Hogy viszonyul a narrátor az idézetben közvetített szereplői értékrendhez?
  • Jósoljátok meg, hogyan folytatódik a történet!

2. szakasz

  • Mi lehet a magyarázata Pillérné gúnyos kacagásának?
  • Mit jelent, kinek a gondolatait vetíti ki:
    “Hátha az akácfa virága  a kacsintása…Mindenkire hullatja, de olyan magasan nyílik, hogy nem lehet ágat szakítani róla.”
  • Jóslás: mi lesz a befejezés?

3. szakasz:

  • Megtörtént a házasságtörés? (Gyűjtsünk érveket mellette, ellene!)
  • Miért nem egyértelmű a válasz?
  • Milyen szókép, mi a jelentése a következőnek:
    “A füzesek, a sás, a mogyorófabokrok … gúnyosan suttogják: Fölfelé folyik a bágyi patak!”
  • Értelmezzétek a címet!
  • Hogyan viselkedik Vér Klára: küzd a helyzettel és önmagával, vagy kacér, könnyűvérű nő?

Képregény1,  Képregény2

Szegény Gélyi János lovai

Csoportmunka

1. Mire utalnak a következő kifejezések? Ki mondja, miért? Vagy kinek a nézőpontjához köthető?

  • Másé volt már egyszer – kétszer lett édessé.
  • Boszorkány
  • Kenyeret dagaszt
  • Fekete gyanúnak fehér ágyat bontson? 
  • S jaj, kiesett kezéből, nincs többé mellén a fehér mályvarózsa. 

2. Poszter a feleségről 

3. Poszter a férjről.

  • Jellemzés (tulajdonságok)
  • Kommunikáció
  • Gondolkodásmód
  • Mit tud?
  • Mit nem tud?
  • Lelkiállapot?
  • Másik novella tapasztalata alapján mit mondhatunk róla?

4. Szóképek, alakzatok

  • Lovak ábrázolása, szerepük
  • Tájábrázolás

Túlvilági randevú: a túlvilágon Gélyi János és Vér Klára lehetőséget kapnak, hogy levélben üzenjenek egymásnak, mert a lelkük nem nyugszik, amíg nem tisztázzák egymással a helyzetet. Csoportonként írjátok meg  a nevükben, utólag hogy látják a történteket. Mi lett volna a megoldás?
Képregény

Szűcs Pali szerencséje

Bede Anna tartozása

Rendezzük időrendi sorrendbe a következő novellákat:

  • A bágyi csoda
  • Tímár Zsófi özvegysége
  • Az a pogány Filcsik
  • Szegény Gélyi János lovai

 

 

Aktuális feladat:

Írjatok kb. 200 szavas bírálatot a kötetről! Munkátokban az alábbi szempontok közül legalább hármat érvényesítsetek:

  1. A tájábrázolás konkrét és átvitt jelentésrétegei
  2. Visszatérő szereplők jellemzése
  3. A palóc régió ábrázolása a novellákban (helynevek, szokások, népi bölcsességek)
  4. A palóc hiedelemrendszer megjelenítése a szövegekben (babona, gondolkodásmód)
  5. Az elbeszélő szerepköre
  6. A novellák időrendje
  7. A virág metafora szerepe a női szereplők ábrázolásában

Vagy

Készítsetek kortársaknak szóló videót a kötetről, melyben kapjon szerepet saját olvasói beállítódásotok,térjetek ki például arra, hogy regényként vagy novelláskötetként értelmezitek-e a művet! Figyeljetek arra, hogy munkátok konkrétumokat tartalmazzon, győzze meg a nézőt a novellák alapos ismeretéről!

 

Korábbi évek feladatai:

Írjatok reflexiót a kötet valamely novellájához, vagy készítsetek videót róla!

 

Szegény Gélyi János lovai

Írj esszét arról a folyamatról, hogyan változik meg a főhős lelkiállapota a novellában!

Mielőtt hozzákezdesz, vizsgáld meg alaposabban a következőket:

  1. Mely szövegrészek tárják fel Gélyi János gondolatait, érzéseit? 
  2. Mire vonatkozik a “boszorkány” szó a férj és feleség beszélgetésében? Hogyan érti egyikük, hogyan másikuk?
  3. Mely információkról tudhat, melyekről nem tudhat Gélyi János? És Vér Klára? 
  4. Az olvasó milyen elbeszélői jelzésekből sejtheti a tragédiát? Megtörtént-e egyáltalán a tragédia?
  5. Vedd szemügyre a tájábrázolásokat is!

 

 

 

0

A Reményhez

|

Illusztráljátok a verset!

11

Hamlet

|

Az egri Harlekin Bábszínházban megnéztük a Hamlet-előadást. Ezután részt vettünk a színészek által szervezett beszélgetésen, melyben a darabot a szabadság-korlátozottság felől közelítették meg. Az együttgondolkodás során körüljártuk az egyes szereplők lehetőségeit, a döntéseik hátterében álló okokat, emberi hibáikat. A történet konkrét színrevitelével kapcsolatban pedig szóba kerültek a jelmez/ruházat, a díszlet  és a bábfigurák szimbolikus jelentésrétegei.

  • Írd le az előadás és a foglalkozás során felmerült gondolataidat, ötleteidet, a darabról alkotott véleményedet!
  • Ha továbbgondoltad az elhangzottakat, fogalmazd meg, mire jutottál!
0

Esti sugárkoszorú

|

A vers azt a folyamatot rögzíti, amelyben az alkonyati fény konkrét látványa  látomássá váltan, glóriaként fonódik a szeretett nő feje köré, “mely már alig volt fények földi mása”. Az átmenetet szinesztéziás képek jelenítik meg, melyekben szinte elmosódnak a határok. Ez, a lírai én benyomásait rögzítő vízió egyben szakralizálja (szent minőségben jeleníti meg) a nőalakot, melyet  a hozzá kapcsolódó “áldott csipkebokor” metaforával teljesít ki. Az összetett költői kép a bibliai Mózes történetét evokálja (hívja elő), akinek Isten égő csipkebokor formájában jelent meg. Ez a szakasz a szerelem égi, lelki vonatkozásait jeleníti meg, míg az utolsó versszak az érzés földi, konkrét jellegére vonatkozik, mely a kezek összefonódásához kapcsolódik: “…zuhogó, mély zenével ered meg, mint zsibbadt erek útjain a vér, a földi érzés…”. A zárlat reflektál (utal) a látomás megszakadására és egyszerű, hétköznapi nyelven fogalmazott szerelmi vallomássá alakul: “mennyire szeretlek”.

A szöveg alaptapasztalata a szerelmi érzés összetettsége, bonyolultsága.

  1. Olvasd el a újra a verset, majd rögzítsd a szöveghez kapcsolódó asszociációidat! (Lehet hozzászólás formájában is.)
  2. Hallgasd meg a zenei feldolgozást, és próbáld megfogalmazni, miben különbözik a Kaláka megközelítésmódja a tiédtől!
  3. Értelmezd a következő szóképeket a versből:
    “Halvány, szelíd és komoly ragyogást”
    “…illattá s csenddé szűrte át a dolgok esti lélekvándorlása”
    “…Titkok illata fénylett hajadban s béke égi csendje…”
  4. Értelmezd a címet!
  5. Ha szereted az ilyen jellegű kihívásokat, készíts illusztrációt a versről!
0

Egy katonaének

|

A vers (és az életmű) megközelítéséhez nézd meg a mellékelt előadást!

Figyeld meg, hogyan tükrözi a Misztrál együttes feldolgozása a szöveg szerkezeti váltásait!

 

0

Judith és Eszter

|

Olvasd el a novellát, és válaszolj az alábbi kérdésekre:

  • Vázoljuk fel az alaphelyzetet!
  • Mi jellemző a narrációra, ki az elbeszélő?
  • Hogyan jellemzi önmagát?
  • Mi jellemző a nyelvhasználatára?
  • Milyen általános léttapasztalatot fogalmaz meg a novella elején?
  • Keress példát a gyermeki és a felnőtt látószögre!
  • Mit feltételez az elbeszélő az olvasóról?
  • Hogyan értelmezi Judith azt, hogy sógornője tejet küldött nekik?
  • Milyen érzelmeket tükröznek az anya könnyei?
  • A novella egészére visszatekintve, miért párbeszéd-képtelen a két nő?
  • Jellemezd a szereplőket!

 

0

Dolgozat előtti csemegéző

|

Ami az összefoglalásból kimaradt

Kosztolányi korai költészetének nemcsak a gyermekkor, hanem a játék is meghatározó motívuma. Ezt szemlélteti az Akarsz-e játszani című vers is, melynek zenei feldolgozását mellékelem.
És játék: magával a szöveggel…

A Fürdés című novelláról pedig továbbgondolásra érdemes szempontok hangzanak el Arató László előadásában.

0

Édes Anna

|

A regény kompozíciójának vizsgálatához olvasd újra a mottót, valamint az első és az utolsó fejezetet!

A narrációs elemzéshez az Anna című fejezetből fogunk kiindulni:

  • Keress olyan szövegrészeket, melyekben Anna nézőpontja érvényesül!
  • Mely részek közvetítik Vizyné látószögét?
  • Vajon mely mondatokkal ad hangot az elbeszélő saját véleményének?
  • Milyenek voltak első benyomásaik a találkozáskor?

A következő kérdések Anna és Jancsi viszonyára vonatkoznak. A Vad éjszaka, a Szerelem és a Valami nagyon keserű című fejezetek alapján válaszolj!

  • Foglald össze a megjelölt jelenetek közvetlen előzményeit!
  • Jellemezd Patikárius Jancsit!
  • Értékeld az Annával való kapcsolatát! (Miért akarja mindenáron megszerezni a lányt, hogyan viszonyul hozzá együttlétük alatt és után?)
  • Értelmezd a következő, Jancsi nézőpontját közvetítő idézetet: „De már közös paplannal takaróztak, azzal a huzatlan, bordó gyapjúpaplannal, melyet Jancsi, noha Angéla néni tulajdona, oly idegennek és szennyesnek vélt, mint egy himlős beteg paplanát.”
  • Hogy viselkedik Anna ebben a kapcsolatban?
  • Hogyan értelmezi később az úrfi távolságtartását?