A vers azt a folyamatot rögzíti, amelyben az alkonyati fény konkrét látványa  látomássá váltan, glóriaként fonódik a szeretett nő feje köré, “mely már alig volt fények földi mása”. Az átmenetet szinesztéziás képek jelenítik meg, melyekben szinte elmosódnak a határok. Ez, a lírai én benyomásait rögzítő vízió egyben szakralizálja (szent minőségben jeleníti meg) a nőalakot, melyet  a hozzá kapcsolódó “áldott csipkebokor” metaforával teljesít ki. Az összetett költői kép a bibliai Mózes történetét evokálja (hívja elő), akinek Isten égő csipkebokor formájában jelent meg. Ez a szakasz a szerelem égi, lelki vonatkozásait jeleníti meg, míg az utolsó versszak az érzés földi, konkrét jellegére vonatkozik, mely a kezek összefonódásához kapcsolódik: “…zuhogó, mély zenével ered meg, mint zsibbadt erek útjain a vér, a földi érzés…”. A zárlat reflektál (utal) a látomás megszakadására és egyszerű, hétköznapi nyelven fogalmazott szerelmi vallomássá alakul: “mennyire szeretlek”.

A szöveg alaptapasztalata a szerelmi érzés összetettsége, bonyolultsága.

1. Olvasd el a újra a verset, majd rögzítsd a szöveghez kapcsolódó asszociációidat! (Lehet hozzászólás formájában is.)
2. Hallgasd meg a zenei feldolgozást, és próbáld megfogalmazni, miben különbözik a Kaláka megközelítésmódja a tiédtől!
3. Értelmezd a következő szóképeket a versből:
   “Halvány, szelíd és komoly ragyogást”
   “…illattá s csenddé szűrte át a dolgok esti lélekvándorlása”
   “…Titkok illata fénylett hajadban s béke égi csendje…”
4. Értelmezd a címet!
5. Ha szereted az ilyen jellegű kihívásokat, készíts illusztrációt a versről!