Irodalmi karikatúra:
Stílusimitáció; egy-egy szerző modorának, beszédmódjának humoros utánzása. A parodizálhatóság mindig az egyediség és az eredetiség ismérve.
Karinthy Frigyes Így írtok ti című művében több magyar és külföldi író beszédmódját figurázza ki, többek között a nyugatos kortársaiét is.
Olvassátok el az Ady-költészetet megidéző írásait!
- Mi a komikum forrása ezekben a paródiákban?
- Mi a feltétele annak, hogy humorosnak érezzük a kötet darabjait?
Parafrázis:
Egyfajta intertextuális játék, egy-egy mű átdolgozása, átírása.
Ha egy alkotó életműve hosszú időn át hivatkozási, átdolgozási alap, az hatástörténeti jelentőségét mutatja. Újabban az internetes kultúra hatásairól szóló beszédben is megidéződnek jellegzetes Ady-motívumok: Fűzfa Balázs például Google és Magoogle fiaiként hivatkozik a digitális nemzedék tagjaira, Milosevits Péter pedig a technológiai újítások okozta töredezettségről írja, hogy “minden egész eltörött, de valamennyi darab elérhető egy gombnyomás segítségével”.
Vajon melyik gyerekdalt költi át a következő szöveg Ady stílusában?
Varró Dániel: Változatok egy gyerekdalra
(részlet)
Álltam a Pusztán, álltam állván,
Kérődzve, bőgve, búsan, árván,
Mikor, hahó,
Rámtörtek csülkös kis zeuszok.
Hej, szájas kis töpörtyü-borjak,
Mi kéne, hé, rátok tiporjak?
Ahol a Tej,
Oda szaladnánk lakni mi is?
Rátok dől e rozoga pajta,
S én ősi, szent, keleti fajta,
Én féljek, én?
Tudjátok ti, hogy én ki vagyok?
Nem holmi senkik tarka fattya,
A Mammon volt anyám ükatyja,
Hej, piszkosok,
Nekem aranyból van a fülem.
És kacagtam, rengett a Puszta,
Fülét, farkát gyáván behuzta,
S futott, hahó,
Futott a csülkös boci-sereg.
Mely Ady-verseket hozzák játékba a következő parafrázisok?
Parti Nagy Lajos: Őszológiai gyakorlatok
(részletek)
“szem utóda
szem boldog ősze
nem vagyok szent kinek
nem vagyok szent kinek
mondta a pősze”
„útra kelünk megyünk a gőzbe
izzadva sírva kergetőzve
csak ami jár csak ami jár
beutalatlan fakultatíve
hideg ebédet s uzsonnát víve
dúlnak a csókos ütközetek
kis Nagybetű is jár tán nékünk
akik az élet héján élünk
kifogyatollal szerelmesen
hazafelé ha száll a búszunk
egymás Colába belehúzunk
s büfézünk az őszi avaron”
Orbán János Dénes: Verecke híres útján, át Kocsárdon
Verecke híres útján zöld Trabanttal,
alig ötvennel kavarom a port.
Rivall a rádióból az újmagyar dal,
az ólmos benzin füstje áthatolt
a zárt ablakon. Hát így, akaratlan,
fakadt a könny a Kárpátok alatt,
holott mindég mindenről elmaradtam,
mi megható, s lelkemnek szárnyat ad.
Ki mindég és mindenről elmaradtam,
a múltból élek, mit nem éltem át.
Verecke útján almazöld Trabantban
keresek mestert,
tanítványt,
hazát.
S míg poroszkálok, ötvennel, kortudatlan,
tudom : ha nem lelek,
még épp elég utam van.
Kocsárdon át az út bizonytalan,
esélyem van, hogy nagycsütörtököt
mond a Trabant, s míg jő a szerelő,
koszos motelben lehet rostokolnom.
Napokig késhet nem várt érkezésem,
s a fülledt hallban nem néz senki rám,
s szorongás fog el, szörnyü félelem,
ha kimerül rádiómban az elem.
És most csak eddig.
És Wagner maszkja nélkül.
S csak röpködnek az ars poeticák.
És én is én is én is én is én is !
De mostan épp rükvercbe váltok át.
Írjatok ti is Ady-paródiákat, keressetek műveihez kapcsolódó parafrázisokat!