Tanulói illusztrációk a novellához
(Bóta Gréta)
(Molnár Gábor Lőrinc)
(Kanyok Bence)
(Sas Ágnes)
(Dulai Napsugár)
Kritika a filmről
Év elején, média órán a Remélem, legközelebb sikerül meghalnod című filmet néztük meg, amely több rendkívül komoly és aktuális témát is felvet.
A cím ugyan nagyon figyelemfelkeltő, de én mégsem értek egyet a választással. Csalódásként éltem meg, hogy előrevetítette azt, hogy a történetben valaki öngyilkossági kísérletet fog tenni, és a cselekmény elejétől kezdve sejthető az is, hogy ez Eszter lesz.
A filmben főként amatőr színészek játszanak, ami számomra valamennyire elvett az élményből. A gyerekek alakításai sok jelenetben erőltetettek, de ez akár annak is köszönhető lehet, hogy a film ugyan nagyon új, mégis teljesen torz képet alkot a fiatalok beszédstílusáról, kommunikációs szokásairól, érdeklődési köreiről, és általánosságban a mindennapjaikról. Elképzelhető, hogy a színészek tapasztalatlanságuk miatt nehezen játszották el azt, ami nem valós az igazi életükben, hiszen voltak jelenetek, amelyekben pedig kifogásolhatatlan volt a játékuk. Számomra ez az apróságnak látszó dolog volt az egyedüli negatívum, hogy a középiskolások szokásait, a forgatókönyvíró és vagy a rendező nem tudta hitelesebbé tenni. A ruhák, a chatelés és a beszéd stílusa idejétmúlt. Nekem talán a legszürreálisabb az, hogy a film elején, mikor egy átlagos középiskolai pillanatot szeretnének lefesteni, hogy elinduljon a cselekmény, olyan tevékenységeket látunk az udvaron, ami sokkal inkább az általános iskolásokra jellemző, így rögtön komolytalanná, gyerekessé válnak a szereplők a néző szemében.
A rendezői megoldások nehézségei ellenére a film üzenete egyértelműen kivehető. A fő témája az internetes átverés, ismertebb nevén a „catfishing”. Esztert átveri Peti, aki Csaba tanár úrnak adj ki magát, hogy szóba álljon vele érdemben a lány. Ez teljesen megegyezik azzal, mint mikor az internetes társkeresőkön másnak adják ki magukat az emberek. Felhívja a figyelmet arra, hogy soha sem tudhatjuk, ki áll egy–egy profil mögött. Célszerű élőbeszédben utánakérdezni, hogy valóban az ismerősünk profilja-e az, amit mi találtunk. E köré a probléma körré szövődik az egész cselekmény.
Más témák is megjelennek, mint például a lányok plátói szerelme a tanáruk iránt. Gyermekeknél megszokott, hogy szerelmesek lesznek egy-egy celebbe vagy tanárba, azonban, mivel Csaba egyértelműen észleli a lányok vonzódását iránta, bennem felmerült a kérdés, hogy erkölcsileg és morálisan mennyire helyes az, hogy elfogadja két kiskorú lány meghívását az otthonukba, majd pedig kézen fogva hívja táncolni a körülbelül 15-16 éves Esztert.
Figyelmeztet a film arra, hogy az interneten soha se osszunk meg magunkról olyan dolgot, ami kompromittáló lehet, pláne ne vetkőzzünk le semmilyen internetes platformon, mert nem tudhatjuk, ki és mit fényképez le, küld tovább.
Van példa lelki zsarolásra, mikor Esztert „Csaba” (=Peti) addig nyaggatja, amíg rá nem figyel teljesen. Ennek a jelenetnek érdekessége még, hogy Eszter választás elé kerül: választania kell a „húsvér” (=elérhető, megkapható) Beni, és a virtuális tanár úr között. Ez az egyik legmegfogóbb motívuma számomra a filmnek, hiszen én is hajlamos vagyok a valós élmények helyett a virtuális életet választani. Ez a korosztályom „betegsége”. Nincs szomorúbb látvány annál, mint mikor társaságban olyanokkal chatel mindenki, akik épp nincsenek is jelen, ahelyett, hogy megélnék a pillanatot.
Megjelenik még a szexuális zaklatás, Beni folyosói cselekedetei képében. Szó esik az úgynevezett „slut shaming”-ről, mikor társai Esztert teszik felelőssé a képek kikerüléséért, holott ő az elszenvedője a történteknek. Végül megjelenik az önbántalmazás, és az öngyilkossági kísérlet is.
A film végén Peti ugyan a lelkiismeretével szembenéz, de én hiányoltam egy jogi szálat a végéről. Péter számtalan jogszabályt sért cselekedetivel. Ezek kiemelése, és az ezekért kiszabható büntetés megmutatása, talán elrettentő erőt képviselne sokaknak. Összességében nagyon tanulságos a film, a kisebb hiányosságok ellenére is megéri megnézni, és elgondolkodni az üzenetén.
Komló Petra 12.F
Villon költészete
Csoportmunka
Kreatív írás: Fejezd be a “megcsonkított” történetet 5-10 mondatban!
Kimentem cigizni a kocsma elé, és amikor a járdáról visszanéztem az ablakon át, megláttam, hogy ott áll a pultnál. Érdekes, hogy odabent nem vettem észre. Mintha egy akvárium lett volna a kocsma, és amíg benne voltam, a többiek kitakarták előlem, de ahogy kiléptem, váratlanul feltárult a látvány a maga teljességében. A hatalmas üvegtáblán át meredten néztem, ahogy a pultot támasztva beszélget valakivel.
Évek óta nem jutott eszembe, vagy ha mégis, már nem azzal a nyomasztó gomolygással, mint korábban. Ehhez persze kitartó felejtésgyakorlatokra volt szükség, már ha annak lehet nevezni, hogy az ember az életének bizonyos pillanatait lassú, szisztematikus munkával megpróbálja eljelentékteleníteni. Nem tagadom le, de igyekszem komolytalanná tenni, a partvonalra tolni, nélküle berendezni a múltam skanzenjét. Hiszen tényleg, az egész szóra sem érdemes.
MÉGIS, AHOGY VÁRATLANUL OTT ÁLLT ELŐTTEM ISMÉT,
valamiért görcsbe rándult a gyomrom. Hát ezért győzködtem magam annyit, hogy most egy másodperc alatt lelepleződjek? Ráadásul csak magam előtt lepleződhetek le, hiszen nem meséltem senkinek, és ez is most milyen átlátszó megoldásnak tűnik. Ha nem mondom el, nincs is, gondoltam, most pedig már hiába mondanám, nincs rá idő, itt van az egész előttem, csak egy üvegfal választ el tőle.
A barátaim már integetnek is bentről, röhögnek, gondolom azt látják ennyire viccesnek, amilyen sápadt fejjel bámulok befelé. Foszlányaiban én is felfedezem az arcom a kocsma üvegében, de túl erős a benti fény, hogy egészében is felismerjem a tükörképemet. Mutatom nekik, mindjárt megyek, csak elszívok még egyet. Semmi kedvem visszamenni. Mi lesz, ha ő is észrevesz? Úgy szívom a cigarettát, mintha lelassíthatnám vele az időt.
Nem én voltam a felbujtó, ennyit mindenképpen elmondhatok. Nem, nem akarok ezzel takarózni vagy úgy tenni, mintha ellenálltam volna, szó sincs róla, de akkor is tény, hogy nem én álltam elő a dologgal. Pontosan emlékszem, egyik délután kint fociztunk az iskolaudvaron. Csattogtak az olcsó, vékonytalpú kínai tornacipők a recés aszfalton. És a hangot, ahogy a háló nélküli kapun átszáguldó labda a pálya végén felhúzott drótkerítésen csattant, még most is hallom. Mintha azóta is ott csattogna az a foszlott bőrlabda, pedig nem csattog semmi már, a vérnyomásom zörgeti legfeljebb a dobhártyám hajszálereit.
– Halljátok, ez az új gyerek tök aberrált
– mondta Gyuri, az egyik osztálytársam, miközben lihegve szünetet tartottunk a meccsben. Nemrég szedhette fel az aberrált szót, mert egy ideje mindenre ezt használta.
– A Márk, mi bajod van vele? – kérdezte Zsolti, aztán nagyot szívott a biciklis kulacsába.
– Nem tudom, totál aberrált. Nem vettétek észre?
Úgy emlékszem, csak a vállamat vonogattam, de attól fogva mégis úgy figyeltem az új srácot, hogy azt kerestem közben, mi lehet benne aberrált.
Hatan voltunk fiúk az osztályban, szemben húsz lánnyal, meg a tantestület nagyrészt női állományával, szóval kicsit úgy éreztük, magunkra vagyunk hagyva. Nem tudom, ennek van-e köze a dologhoz, de tény, hogy volt valami kimondatlan fenyegetés ebben a női fölényben, amivel szemben meg kellett védeni a magunk fiús szokásait. Hatan voltunk tehát, ami épp elég kevés ahhoz, ha egyvalaki különcködni kezd, az rögtön feltűnjön, sőt, a legaljasabb árulás legyen, ami csak elképzelhető.
Az új srácot Márknak hívták, és év közben került az osztályba, miután a városba költöztek az anyjával. Hogy honnan jöttek, nemigen derült ki, ő legalábbis nem volt hajlandó erről beszélni.
MONDANOM SEM KELL, EZZEL RÖGTÖN GYANÚS LETT.
Igazán kitalálhatna valamit, bosszankodtam akkoriban magamban, mindegy, hogy mi igaz belőle, hazudhat nyugodtan, mindenki vetít, ez szabályos, de az, hogy szóba sem hozza, az tényleg valahol aberrált, ismertem el végül.
Az sem volt jó döntés a részéről, hogy sosem akart velünk nyomulni. Végül is ő volt az új tag, neki kellett volna tepernie kicsit, igazán nem vártunk sokat, de az első lépéseket mi mégsem vállalhattuk át tőle, ez nyilvánvaló volt. Csakhogy Márk nem igyekezett, szünetekben, amikor mi kirontottunk az udvarra, mint egy megvadult bölénycsorda, ő leült a bejárathoz legközelebbi padra, és a szünetvégi csengőig fel sem állt. Tanítás után mi minden nap kint maradtunk még egy kicsit focizni, de Márk egyetlen alkalommal sem állt meg a pálya szélén, vagy a labdafogó drótkerítés túloldalán, ahol pedig mindig várakozott egy-egy alsós, hátha jut neki hely valamelyik csapatban. A labda Gyurié volt, és ezzel bizonyos fajta előjogok is jártak természetesen, hiszen rajta múlott, lesz-e játék vagy sem. És ebből lassan egyfajta vezérszerep bontakozott ki. Már nem csak azt döntötte el Gyuri, hogy játszunk-e aznap, de azt is, hogy ki játszhat és ki nem, ki melyik csapatba kerül, és hogy a pályán mi szabályos, és mi szabálytalan. A góloknál is az ő szava döntött, de amíg ezt elfogadta mindkét csapat, márpedig elfogadta, addig ő a legkörültekintőbben járt el. A Márk ott követte el az első nagy hibát, hogy Gyuri hívására sem reagált.
– Bazdmeg, én mondtam neki, hogy jöjjön, de le se szarta – dühöngött Gyuri az egyik alkalommal. És dühöngtem én is magamban, mert ez a hülye legalább annyira megerőltethette volna magát, hogy beáll pár percre, de oda se tolta a képét.
Onnantól kezdve egy lassú spirálmozgás indult be köztünk, egy nehéz ereszkedés, valami megállíthatatlan erózió. Ha szembe jött a folyosón, kiröhögtük, vagy a háta mögé lopóztunk, és majompofát vágva huhogtunk utána. Ha szünetben a szokásos helyén ült, úgy rúgtuk a labdát, hogy direkt felé pattanjon. A fogasról sunyin mindig a földre löktük a kabátját, a padja mellé letett táskájába jártunkban-keltünkben jó nagyokat rúgtunk. Ha nem figyelt oda, a tízórais szendvicsét kiütöttük a kezéből, aztán alaposan meg is tapostuk. Szabad préda lett Márk, a lányok pedig olyan jókat nevettek a piszkálódásainkon, hogy már csak ezért megérte folytatni. Egy idő után híre ment a többi osztályban is a dolognak, szünetben néha már idegen srácok is őt vették célba, öt lökdösték sorbanálláskor, az ő bokáját igyekeztek összerúgni, ha vonultunk valamerre.
ÉS A MÁRK MÉG EZT IS TOVÁBB TUDTA RONTANI.
Ha bevállal egy-két ártalmatlan verekedést, visszaáll a megbecsülése, de ő sajnos árulkodni kezdett. Ahogy lenni szokott, az elején a tanárok komolyan is vették, kiosztottak néhány figyelmeztetést miatta, de a végtelenségig nem tudták ők sem megvédeni, ha ő maga nem tett ezért valamit. Csakhogy a Márk nem csinált semmit, azon kívül, hogy még kevesebbet beszélt, és még magának valóbb lett.
Gyuri is kapott egy osztályfőnökit, mert épp rossz helyet választott az egyik poénjához, és Judit néni, az osztályfőnök előtt öntött bele egy fél kancsó vizet Márk iskolatáskájába. De ez is csak olaj volt a tűzre, hiszen már mindenki belátta, hogy ez a gyerek tényleg full aberrált, hamarosan elkezdtük a délutánokat is rászervezni. Foci helyett falkában követni kezdtük, eleinte távolabbról, aztán vérszemet kaptunk, és néhány napon belül egész közel merészkedtünk hozzá. A nyomában voltunk mindig, pár lépésre lemaradva csaholtunk utána. Ekkor már láttam hogy fél, idegesen kapkodja hátra a fejét. Nem kellett sok idő, hogy utolérjük. Volt, hogy megpróbált táskát, kabátot eldobva elmenekülni, de ez volt a rosszabb eset, mert úgyis elkaptuk a végén, csak ilyenkor még jobban elláttuk a baját, mert a plusz méterekért is fizetnie kellett. Arra ügyeltünk, hogy ne legyen nagy baja, de annyira már precízek voltunk az erőszakban, hogy kis ütésekkel is elég fájdalmat okozzunk neki.
A vége az lett, hogy délutánonként az anyja jött érte az iskola elé. Ennél kevés megalázóbb dolgot lehetett elképzelni, valamilyen értelemben még a verésnél is rosszabb volt. Szánalmassá vált Márk, ami az aberráltnál is alávalóbbnak számított. Amikor ott volt az anyja, természetesen nem követtük őket, de az anyja sem tudott minden egyes nap eljönni érte, és amikor nem jelent meg, kétszer olyan veszettül vetettük rá magunkat.
Tényleg ritkán tudom elmondani a kötelező olvasmányokról, vagy bármiről, amit a tanterv előír, hogy tetszik, és bele tudom magam képzelni a főszereplő karakterébe. Különösen a fenti három novella tetszett, ezekben ismertem a mi osztályunkra leginkább. Bauer karaktere, és gondolkodásmódja nagyon hasonlít a mai iskolai mindennapokra, amit így 3 itthon töltött hónap után igazán szívesen olvasunk, és gondolunk vissza a „békeidőkre”, és egyben a jövőre is, amikor a suliban, és nem egy képernyő előtt ülve sajátítjuk el az új ismereteket (Polgár Bálint)
A jó tanuló felel
Az osztályban kínos csend. Mindenki az ítéletet várja, hogy ki lesz a mai első felelő. Ilyenkor többféle álcázási technika figyelhető meg: van, aki mindenféle mással foglalatoskodik, hogy ne keveredjen gyanúba, de van, aki nagyra nyílt szemekkel bámul a tanárra, hogy kellemetlen helyzetbe hozza, és ezért válasszon inkább mást. A mai első felelő végül Steinmann lett, az osztályelső. A tanár be is ígér neki egy különleges feladatot, elvégre ez egy különleges alkalom. A kúp helyett végül egy csonka gúlát kap, de hangjában hallatszódik a magabiztosság és a határozottság, ő mindig felkészült, neki nem tudnak olyan feladatot adni, amit ne tudna megoldani. A felelés egész közeli beszélgetésbe megy át, a tanár és diák szinte félszavakból értik egymást, mire a tanár ráeszmél, hogy épp egy felelés folyik, így gyorsan véget is vet neki, így az osztályelső leül.(Polgár Bálint)
A jó tanuló felel – Az elnyomás
A példakép, az ideál. Aki mellett nem érezzük magunkat méltónak a közös levegő szívására sem. Hiszen ő értéket képvisel. Egy olyan fensőbb hatalom, amihez nekünk közünk sem lehet, csak megfigyeljük. Az irigység, ami demotivál, lekicsinyít, elsüllyeszt. Ezt testesíti meg a jó tanuló, Steinmann. Közös félelmünket, hogy más jobb, értékesebb, nagyobbra hivatott nálunk.
Míg mi elbújunk a világ elől és a padba süllyedünk, ő bizonyítja, hogy lehet ezt másképp. Az ellenség (tanár), lehet a barátunk, akivel tisztességes párviadalt vívunk, szimplán tiszteletből. Önbecsülésünk álomképe. Míg ő felel, mindenki vágyakozva, álmodozva tekint rá. „Ó bár én lennék ez a személy, akire mindenki úgy felnéz, és aki a földi törvények felett áll”. Ez az érzés hatja át a rövid mozzanatot, melyet ez a novella megörökít. Itt nem a háborút példázza, hanem mindennapi életünk kételyét. A bizonytalanságot, hogy vajon érdemesek és egyenlőek vagyunk-e embertársainkkal. Az önbecsülés lélektana ez. (Kovács Dániel)
A rossz tanuló felel– A szégyen
Ez a novella a rémálmainkat testesíti meg. Azt a helyzetet, amiben egyikünk sem találja magát szívesen, ám sajnos néha belekényszerülünk ebbe a szerepbe is. Bármennyire is igyekszünk, nem kerülhetjük el azokat a helyzeteket, amikor kiderül, valamiben gyengék vagyunk, valami nem megy nekünk, s valljuk be, ez nem egy kellemes érzés. Senki sem szeret gyengének látszani. Ebben a helyzetben találja magát főszereplőnk is, akinek már az is lidércnyomás, amikor meghallja a nevét. Nem hisz a fülének. Már a státuszához kapcsolt jelző is mutatja, hogy ő egy olyan elnyomott személyiség, aki gyakran találja magát ebben a szituációban. Kétségbeesetten próbál megfelelni a követelményeknek, miközben azon gondolkodik, hogyan is menekülhetne meg a szégyentől. Ellenben helyzete kilátástalan. Megalázkodik hát kortársai és tanára előtt, mint ahogyan sokszor mindannyiunkat kényszerít ilyen helyzetbe az élet. (Kovács Dániel)
Eladom a könyvem
Ez a novella arról szólt, hogy a kisfiú el szerette volna adni a tavalyi telefirkált, lapokkal hiányos könyvét, hogy tudjon édességet, vagy csúzlit, vagy valami kis apró dolgot venni. Miközben megy a boltba, vagy éppen már a boltban van, a fejében lejátssza, hogy hogyan alakulhat a boltos és közte a párbeszéd. Hogy vajon mennyit fog fizetni, s először is, sokat fog érte kérni, vagy plusz hússzal többet kér majd, mint amit a boltos ajánl. Később már kétségbeesve a fejében nagyon kevés pénzért is odaadná, realizálva a boltos személyiségét, a könyv állapotát, de abból még egy mozi sem jönne ki. A boltos mindeközben mással beszélget és levegőnek nézi a fiút, majd végül mond egy árat, amit rettentően kevésnek tart a fiú, s inkább a stilisztika könyvét nyújtja oda, ami új, s abban az évben szüksége is van rá, de mivel így sokkal többet kaphat érte, végül eladja azt. Nem sokkal később megbánja tettét, s másnap vissza akarja vásárolni. A narráció érdekes, a kisfiú összes gondolatát hallhattuk, ami először érdekes volt számomra, de igazán szórakoztató.(Domán Zsófia)
Elkéstem
Az „Elkéstem” egy igazán érdekes novella, mely teljesen leírja a diákélet szépségeit, és azokat a dolgokat, melyekre minden diák úgy gondol, csak ő csinálja.
A történet egy diák szemén keresztül mutatja meg, milyen is az átlag középiskolai diák élete, illetve a csínyeket, és hogy ezeket a dolgokat miként méri fel, illetve próbálja meg megúszni. A történetben ugrál össze-vissza, illetve az egész napról gondolkodik, nem csak az első óráról, melyről lehetséges, késni fog. Felméri az esélyeket, és minél inkább racionálisan akarja felfogni a dolgot, a tanár, illetve a helyzet ismeretében. Az tetszik benne, hogy pontosan ezek a dolgok mennek keresztül minden középiskolás fején, csak egy kicsit modernizált verziója ezeknek, hiszen manapság be kell látni, elég más a helyzet. A vége is olyan, mint a valóság. A diák általában nem tudja véghez vinni a „mestertervét” és a szabálysértésből nem nagyon tudja magát kihúzni, és végül szembe kell néznie a következményekkel.
Igazán tetszett ez, és a többi novella is amit olvastam, mivel teljesen az én, és barátaim életét írja le lényegében. (Vajda Máté)
Elkéstem
(mint én ezzel a feladattal)
Főhősünk reggeli ébredése után rögtön olyan fajsúlyú filozófiai kérdésekre keresi a választ, mint a középiskolai élet értelme. Azon tűnődik, milyen furcsa véletlen, hogy az oktatási rendszer részeként élete egy fronton harcoló katona mindennapjaival vetekszik. Később rájön, hogy (valószínűleg, mint már a múltban annyiszor) most is az élet minden lehetséges aspektusát előnyben részesítette, az oly sok diáknak álmatlan éjszakákat okozó tanulással és/vagy leckeírással szemben. Szemei előtt úgy pereg le az előtte álló nap, mint haldokló előtt az elvesztegetett élet. Előkerül az egyik „kedvence”, a mennyiségtan óra. Egyetemi matematikaprofesszorokat megszégyenítő tudással számolja ki annak az esélyét, hogy túlélhet-e egy esetlegesen felmerülő felelést, avagy a fent említett professzori tehetsége felmondja-e végül a szolgálatot, hogy csatlakozhasson a már szintén említett katonákhoz a vesztőhelyen. Az utóbbi lehetőség egyre vonzóbbnak tűnik, ahogyan főhősünk realizálja, hogy a mai napra szükséges eszközök és feladatok közül szinte egyikkel sem rendelkezik. Erősen fontolgatja, hogy vajon lesz-e ideje az osztálytársai füzetéből lemásolni mindent úgy, hogy közben fél szemmel Vörösmarty verseket tanul, megmaradt ép eszével pedig a kamatos kamat végeláthatatlan gyűrűjéből sikerül-e valami kézzelfoghatót megértenie. Itt azonban megakad elmélkedésében, hiszen késésben van! Mindaz, amely itt eddig felsorolásra került semmi ahhoz képest, ami akkor történik, ha oda sem ér időben az iskolába. S már hiába kezd Usain Boltot megszégyenítő futásba, az elkerülhetetlent így sem tudja elkerülni. Tényleg elkésett! De nem, hátha a tanár még nem érkezett meg. Ám nincs szerencséje: Fröhlich, mint lesújtani készülő végzet áll a katedrán, az osztály pedig soha nem hallott csendbe burkolódzik. És csak azért, hogy a mai napból még véletlenül se származzon egy egészen kicsi jó sem, a tanár leül és felkészül a feleltetésre.(Koós Gréta)
Reggel hétkor
Ebben a novellában Bauer álmában járunk. Az álom a vekker hangjával kezdődik. A pillanat ismerős lehet számunkra is, felkeléskor végiggondoljuk, mi vár ránk a mai nap az iskolában, mi az, amit még nem készítettünk el a mai órákra. Így ment ez Bauer álmában is, aki szintén az aznapi tanórákat mormolta magában, és hirtelen eszébe jutott a földrajz feladat, hogy nem húzta ki tussal az országhatárt. Ekkor gondolta, amit mi is minden reggel gondolunk, öt perc még belefér, de eszébe jutott a felelés.
Ezután álmában már az osztályteremben van, ahol ő felel, és nem tudja Dánia fővárosát, de mindvégig váltig állítja, hogy „tanár úr kérem, én készültem…”. A következő pillanatban már ő a hadvezér, aki lerohanja Dániát. Mákossy tanár úr pedig a hadsegédje ként van jelen. Tanár úr nem tudja Dánia fővárosát, ezért Bauer elmondja neki, hogy Budapest lesz, miután elfoglalta, és Magyarországhoz csatolta.
Álmából Erzsi, a cseléd rázza fel. Ekkor derül ki, hogy az egész csak álom volt, és már nyolc óra van, így az iskolából is elkésett.(Polgár Bálint)
Hazudok
Már a cím is előrevetíti a mű cselekményének kiindulópontját. A történet az iskolában játszódik, ahol a főszereplő a narrátor is egyben.
Egyből az elején elkezdődnek a hazugságok, mikor a főszereplő gyerek először lakhelyéről hazudik egy barátjának. Majd ahogy telnek a napok, egyre többet, egyre jobban hazudik, például, hogy volt Amerikában egyedül, az apukájával rablókat kergettek vagy, hogy látja a Marst. Nagyon gördülékeny és érthető írás, hiszen egyik hazugságból bontakozik ki a következő. Végül egy vörös és fekete hangya háborúba keveredünk, melynek története napról-napra tovább szövődik. Az a bizonyos barát pedig mindennap jelentkezik az újabb fejleményekért.
Legjobban az utolsó mondat tetszett a műből, mert a szerző saját magán gúnyolódik, viccelődik, hogy emiatt az élénk fantáziája miatt lett belőle író. Számomra ez a mondat adta meg a hangulatát a történetnek. Ezzel vált érthetővé a szöveg.
Ugyanakkor ez a mű megmutatja nekünk azt is, hogy milyen élénk tud lenni egy gyerek fantáziája, némelyiknek talán jobban is, mint másoknak. Érdemes őket észrevenni, mert talán belőlük kerülnek ki a következő generáció költői.(Erdélyi Petra)
Tanítom a kisfiamat
Karinthy Frigyes Tanítom a kisfiamat című novellájában egy kisfiú próbálja megérteni a matematika feladatát, és az apától vár segítséget. Feltételezhető, hogy az apa idősebb és bölcsebb családtag lévén meg tudja neki magyarázni a megoldást.
Amikor az apa átveszi a gyerek helyét az asztalnál, bosszankodóan és fontoskodóan kezdené el a magyarázatot, de rájön, hogy húsz évvel ezelőtt a saját apja volt a helyében, méghozzá ugyanezzel a példával, de ő se tudta megoldani. Ebből következik, hogy azok a viselkedésminták, amit a gyerek fiatalkorában azoktól lát, akikre felnéz, végigkísérik az életüket. Gabi nagyapja ugyanígy nem tudta a feladat megoldását, de az egója nem engedte ezt kimondani, ennek lefedéseként pedig a gyereket okolta. Rendkívül káros az a mechanizmus, ha nem ismerjük be a saját hibáinkat, és úgy állítjuk be, mintha a gyerek butasága miatt nem jutnának a megoldásra. Az apja azt hitette el vele, hogy ezt a példát pofonegyszerű megérteni, ő viszont mégsem tudott rájönni, ezért az apa reményvesztetten otthagyta. Gabi későbbi életében azzal a meggyőzködéssel élhet ez után, hogy átlagnál alacsonyabb intelligenciája van, és reménytelen a fejlődére tekintő esélye. Az a cselekedetet, hogy az apa pontosan tudatában volt annak a ténynek, hogy ő sem érti a feladatot, de mindkét félre károsan hatóan a tekintélyét és „férfiasságát” védte, pedig Gabi viheti tovább a saját gyerekének, mert úgy tanulta, nem megengedhető, ha az apa beismeri gyengeségeit. Így folytatódik az ördögi kör.
Úgy vélem, fontos felszínre hozni ezeket a hibákat, mert a tudatosság gyógyító értékű. Karinthy pedig azzal, hogy ezt a novellát publikálta, sok ember megláthatja a saját helyzetét a történetben, és felébresztheti a felismerést, hogy valójában mi történhetett, és hogy mégis értékes és okos emberek.(Oláh Kinga)
Feladat:
Készíts képregényt a kötet egy novellája alapján, a következő szempontok érvényesítésével:
Dolgozhatsz képregénykészítő programmal, de rajzolhatod a képeket te magad is, amiből aztán prezentációt tudsz készíteni.
Szempontok a regény feldolgozásához:
Írjatok rövid (kb 200) szavas értekezést a következő témák egyikéről:
Vagy
Készítsetek kortársaknak szóló, a mű bemutatását tartalmazó videót, melyben kapjon hangsúlyt a saját olvasatotok! Munkátok konkrétumokat tartalmazzon!
Segélykérés és témamegjelölés
Mi a mű témája?
Milyen tulajdonságok derülnek ki Odüsszeuszról?
Az istenek gyűlése
Mit tudunk meg Odüsszeusz tartózkodási helyéről?
Miről döntenek az istenek?
Az istenek közül ki a főhős haragosa, ki a támogatója?
Mit példáz Zeusz szerint Agamemnon sorsa?
Odüsszeusz tutaja
Milyen értékek közül kell választania Odüsszeusznak?
Szempontok a novella elemzéséhez: