Irodalmi karikatúra:
Stílusimitáció; egy-egy szerző modorának, beszédmódjának humoros utánzása. A parodizálhatóság mindig az egyediség és az eredetiség ismérve.
Karinthy Frigyes Így írtok ti című művében több magyar és külföldi író beszédmódját figurázza ki, többek között a nyugatos kortársaiét is.
Olvassátok el az Ady-költészetet megidéző írásait!
- Mi a komikum forrása ezekben a paródiákban?
- Mi a feltétele annak, hogy humorosnak érezzük a kötet darabjait?
Parafrázis:
Egyfajta intertextuális játék, egy-egy mű átdolgozása, átírása.
Ha egy alkotó életműve hosszú időn át hivatkozási, átdolgozási alap, az hatástörténeti jelentőségét mutatja. Újabban az internetes kultúra hatásairól szóló beszédben is megidéződnek jellegzetes Ady-motívumok: Fűzfa Balázs például Google és Magoogle fiaiként hivatkozik a digitális nemzedék tagjaira, Milosevits Péter pedig a technológiai újítások okozta töredezettségről írja, hogy “minden egész eltörött, de valamennyi darab elérhető egy gombnyomás segítségével”.
Vajon melyik gyerekdalt költi át a következő szöveg Ady stílusában?
Varró Dániel: Változatok egy gyerekdalra
(részlet)
Álltam a Pusztán, álltam állván,
Kérődzve, bőgve, búsan, árván,
Mikor, hahó,
Rámtörtek csülkös kis zeuszok.
Hej, szájas kis töpörtyü-borjak,
Mi kéne, hé, rátok tiporjak?
Ahol a Tej,
Oda szaladnánk lakni mi is?
Rátok dől e rozoga pajta,
S én ősi, szent, keleti fajta,
Én féljek, én?
Tudjátok ti, hogy én ki vagyok?
Nem holmi senkik tarka fattya,
A Mammon volt anyám ükatyja,
Hej, piszkosok,
Nekem aranyból van a fülem.
És kacagtam, rengett a Puszta,
Fülét, farkát gyáván behuzta,
S futott, hahó,
Futott a csülkös boci-sereg.
Mely Ady-verseket hozzák játékba a következő parafrázisok?
Parti Nagy Lajos: Őszológiai gyakorlatok
(részletek)
“szem utóda
szem boldog ősze
nem vagyok szent kinek
nem vagyok szent kinek
mondta a pősze”
„útra kelünk megyünk a gőzbe
izzadva sírva kergetőzve
csak ami jár csak ami jár
beutalatlan fakultatíve
hideg ebédet s uzsonnát víve
dúlnak a csókos ütközetek
kis Nagybetű is jár tán nékünk
akik az élet héján élünk
kifogyatollal szerelmesen
hazafelé ha száll a búszunk
egymás Colába belehúzunk
s büfézünk az őszi avaron”
Orbán János Dénes: Verecke híres útján, át Kocsárdon
Verecke híres útján zöld Trabanttal,
alig ötvennel kavarom a port.
Rivall a rádióból az újmagyar dal,
az ólmos benzin füstje áthatolt
a zárt ablakon. Hát így, akaratlan,
fakadt a könny a Kárpátok alatt,
holott mindég mindenről elmaradtam,
mi megható, s lelkemnek szárnyat ad.
Ki mindég és mindenről elmaradtam,
a múltból élek, mit nem éltem át.
Verecke útján almazöld Trabantban
keresek mestert,
tanítványt,
hazát.
S míg poroszkálok, ötvennel, kortudatlan,
tudom : ha nem lelek,
még épp elég utam van.
Kocsárdon át az út bizonytalan,
esélyem van, hogy nagycsütörtököt
mond a Trabant, s míg jő a szerelő,
koszos motelben lehet rostokolnom.
Napokig késhet nem várt érkezésem,
s a fülledt hallban nem néz senki rám,
s szorongás fog el, szörnyü félelem,
ha kimerül rádiómban az elem.
És most csak eddig.
És Wagner maszkja nélkül.
S csak röpködnek az ars poeticák.
És én is én is én is én is én is !
De mostan épp rükvercbe váltok át.
Írjatok ti is Ady-paródiákat, keressetek műveihez kapcsolódó parafrázisokat!
Egy régi-új Ady vers
Nyugalom magyarság, eljött a messiás,
Megérkezett végre a lírai megváltás,
Ehhez persze kell egy kis jószándékú ostorzás,
De így majd létrejön az irodalmi megtisztulás,
Nyugalom magyarság, eljött a messiás!
Vagyok a nyugati szelek sirálya,
S vagyok am agyar költészet tengerének királya,
Nietze óta hozzám száll az emberiség imája,
És erős bárkám is az új vizeket kívánja,
S vagyok a nyugati szelek sirálya!
Én vagyok az új, a melldöngető magyar,
Nem érdekel Arany, s hogy Petőfi hogy szaval,
Nem érdekel az sem, hogyha Léda elzavar,
Ott van nekem Csinszka, majd az megvigasztal,
Mert én vagyok az új, a melldöngető magyar!
Hiába húznak piszkos, bamba társak
Oda se nekem ezer Léda-bánat
Fölösleges is a végtelen bántás-áradat
Nem győz a muhar, s gaz diadalt nem arat
Hiába is húztok piszkos, bamba társak!
Nyugalom magyarság, itt van már a messiás,
Immár beteljesedett a lírai megváltás
De itt van már az ősz, jön a hívás,
Ideje alászállnom, hiába a sírás,
Ám nyugalom magyarság, itt járt már a messiás!
Ady, az übermensch
Itt vagyok magyarok, ne féljetek,
Mert én megmentelek titeket.
Szépet és jót meghozom nektek,
Itt vagyok magyarok, ne féljetek!
A szerelem nem igaz csupán vágy,
Nem kell nekem hozzá más csak ágy.
Szerelmem férjes asszony, Léda,
ki nem más nekem csak egy céda.
Csinszka ott van, ha Léda nincs velem,
Asszonyom, igazi szerelmem.
Gyönyörű szép szemét őrizem,
Őt soha el nem engedem.
Csinszka nélkül magányos a lelkem,
Félek, hogy rövid már életem.
Kocsizok az éjszakába,
Sötét az út a halálba.
Félek meghalni, Istent keresem,
De nem találom, s kétségbe esem,
Mert a szifilisz elvisz engem.
Félek, elkárhozik a lelkem.
A Duna partján
Szép a Duna, elkápráztat
Legalább is engem.
Mellettem egy furcsa férfi
Nem ért egyet ebben.
Mi baja van? Fogalmam sincs.
Kérdem: Mi a neve?
Fölényesen közli velem,
Hogy valami Endre.
Nagyszemű, kunfajta legény
Magyarságról dumál,
Szavaival mocskolódik,
Hogy mindenkit utál.
Az egész nép mocskos csürhe
Hortobágyra való.
Retkes róna, poros puszta,
Barom minden lakó.
Szép a Duna? Ugyan kérlek…
Koszos, rozsdabarna,
Szép Párisban kertek alatt
Ott a mesés Szajna.
A francia fővárosban
Szívek minden vágya
Teljesül, hisz ott várja őt
Tündérszép Lédája.
Vagy ha ö nem, vár a Halál,
Ő nyújt mentő övet,
S mélabúsan elmerengve
Föl-föl dob egy követ.
Álma, Isten elhagyta őt
Nagy Sion-hegy alatt
Mert ő látta az öreget
Büdös volt és szakadt.
Mocsok magyar, hideg Halál,
Istentelen Isten…
Mondaná még azóta is,
Hisz ez még nem minden!
Ám otthagyom, nem érdekel
Nekem szép a Duna.
Nem kell se Szajna se Léda
Akármilyen fura.
Magyar óra alatt
Gőgös, nagy gülüszemű férfi,
Híres munkája fennmaradt
Az a költő,a rég feledett
Kiről tanultunk valamely
Magyar óra alatt.
Tíz füzetoldalt írtunk róla,
A tollunk csak úgy sercegett
Bús és kopott volt a mai nap,
Mert az az átkozott csengő
Témazáróra csengetett.
Puska volt reszkető kezemben,
És rongyolt lelkemben a hit,
Nincs eszemben a költő neve,
Éreztem az egyes-szagot,
Bárcsak tudnék írni valamit!
Beszéltünk magyar óra alatt
Róla, ám két fülem süket
De a kicsengő megváltás volt
Bekönnyezte arcomat,
Jó volt, kegyes volt a szünet.
Hosszú körmondatokat írtam
S jajgatva törtem az eszem,
Hogy hívnak téged gőgös költő,
Ki mindenkit lekicsinyel?
Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem.
Csendesen puskázni próbálok,
A tanár furán méregetett,
Csak tudnám azt a rohadt nevet!
Majd rám nézett szigorúan,
És észrevett, észrevett.
Csak egyszerű nevedet tudnám!
Ám tanárom rögtön felém szaladt,
Minden lépése zsoltár ütem,
Dogám elvette, S én ülök
Sírván magyar óra alatt.