Esszétémák:
- Idill és tragikum Radnóti költészetében
- Petőfi Sándor Minek nevezzelek? és Radnóti Miklós Tétova óda című versének összehasonlító elemzése
Térjetek ki a műfaji, formai, tartalmi tényezőkre, a képalkotás sajátosságaira! Vegyétek számba a hasonlóságokat, különbségeket! - Érvelés
Támaszd alá versekkel a következő, Radnóti költészetét jellemző állítást:
„Költészetének alaphangja tragikus. Korának gyermeke; tudomásul veszi e kort, és tíz év óta növekvő keserűséggel tiltakozik ellene. Nem éppen politikus költő, de szemlélete ösztönösen dialektikus. Feszültségekben, ellentétekben látja a világot, a társadalmat éppúgy, mint a természetet. Minden élő mélyében megérzi a készülő halált, de érzi azt is, hogy a halál nem szakíthatja meg az élet örök, hérakleitoszi patakzását.” (Bálint György: Radnóti Miklós) Aki ezt választja, reflektáljon az idézetre is!
Negyedik ecloga
- Idézd fel, mit tanultál az eclogákról!
- Írd le reflexióidat a szöveggel kapcsolatban!
- Értelmezd a Hang szerepét a párbeszédben!
- Melyek a vers fő motívumai?
A la recherche…
- Ritmizáld a vers első két sorát! Milyen sorfajtát ismertél fel?
- Mi a vers alaphelyzete?
- Milyen idősíkok jelennek meg a szövegben?
- Milyen múltbeli helyzetek jelennek meg a műben?
- Keress visszatérő motívumokat! Mi lehet az ismétlődés szerepe?
- Milyen szerephez jut a versben a kérdezés?
- Nézd meg a cím jelentését! Olvass el néhány bekezdést a Proust-szövegből, melyet megidéz! (Szöveggyűjtemény) Mi a hasonlóság alapja?
Erőltetett menet
- Keress olyan motívumokat, melyek az eddig olvasott Radnóti-versekhez kapcsolják a szöveget!
- Gyűjtsd ki az idilli környezet megjelenítésének képeit!
- Milyen jelentéssel egészíti ki a leírtakat a szöveg vizuális elrendezése?
Nem tudhatom
- Mielőtt újraolvasod a verset, fogalmazd meg néhány mondatban, miért fontos az embernek a szülőhazája!
- Mi teszi különlegessé a vers tájábrázolását?
- Készíts kettéosztott naplót, gyűjtsd össze, mi minden látszik annak a nézőpontjából, akinek szülőhazája e táj, és mi azéból, aki gépen száll fölébe.
- Jellemezd az egyes perspektívákhoz kapcsolódó látásmódokat, érzelmeket!
Razglednicák
- Nézz utána a cím jelentésének!
- Mi kapcsolja egymáshoz a számozott részeket?
- Értelmezd a következő szóképeket:
- “…torlódik ember, állat, szekér és gondolat,
az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad.” - “…a század bűzös, vad csomókban áll…”
- “Halált virágzik most a türelem.”
Idill és tragikum Radnóti költészetében
Radnóti Miklós (1909-1944) korai pályaszakaszának első két kötete, a Pogány köszöntő és az Újmódi pásztorok éneke olyan idillikus képeket tartalmaz, mint például a szerelem, a szerelmi harmónia, a természet összhangja, a derű és az életöröm. Viszont a harmadik, a Lábadozó szél című kötetében nem csak az idill, hanem a lázadás képe is megjelenik.
A második, középső korszak a 30-as évektől kezdődött. Mivel Radnóti Miklós zsidó értelmiségi családba született, ezért költészetében a tragikum a zsidóüldözéseket és a háborús borzalmakat fedi le. Zsidósága miatt a tanári diplomája ellenére sem kapott munkát. Később 1943-ban áttért a katolikus hitre, de ennek ellenére még mindig zsidónak számított. Ez volt az oka, hogy 1944-ben a szerbiai bori táborba vitték, ahonnan erőltetett menetben Nyugatnak indították. Ezek következtében a második korszakban változás figyelhető meg költészetében. A haláltól való félelem és az elmúlásra való felkészülés szerelmi költészetében és tájlírájában is megjelenik.
Az idillikus természet és a tragikus kor összevetése a Negyedik ecloga című művében történik meg, ahol a lírai én belső párbeszéde zajlik le. A belső Hang értékeket sorol fel, emlékeket idéz. Olyan idillikus képet tár a Költő elé, amelyért érdemes élni, mint például a természeti idillért. A Költő viszont tisztában van az élet realitásával: a fenyegetettséggel és a közeli pusztulással. Megjelenik az idill és a halál összefonódása. Radnóti az eclogáin keresztül jól be tudta mutatni a veszélyes és embertelen világot, ugyanis ebben a műfajban a költő gondolatokat és érzéseket szembesít egymással.
Az A la recherche című költeményében a háború előtti idilli világot mutatja be, melyben még éltek a költő barátai,mert még nem vonultak be a hadseregbe. Ezt az idillikus képet a háborús borzalmak képével váltja fel. A mű végén viszont belátja, hogy a harmonikus múlt már sosem jön vissza, mert a halottakra mindig emlékezni fog.
Az idill és tragikum szembeállításával a tragikus események sokkal elviselhetetlenebbnek tűnnek és ezáltal nagyobb hatást vált ki az olvasóból is. Az Erőltetett menet című művében szintén ez a szembeállítás az, amitől a mű az egyik legmegrázóbb és legmeghatározóbb alkotása. A lírai én a múltbeli idillikus emlékekbe kapaszkodik azért, hogy a jelen szenvedéseit el tudja viselni és ne adja föl.
Petőfi Sándor ’Minek nevezzelek?’ és Radnóti Miklós ’Tétova óda’ című versének összehasonlítása
Petőfi Sándor és Radnóti Miklós is jelentős szerepet töltött be a magyar irodalomban. Mindkettejük verse a szerelem leírhatatlan nagyságáról szól, nehéz megfelelő szavakkal kifejezni annak erejét.
A ’Minek nevezzelek?’ című költemény a lírai én szerelméről szól. Csodálja őt, felnéz rá. Az első négy versszakban kiragad egy- egy részletet. Elmereng a gyönyörűségén. Szemei csillogását a csillagok fényéhez hasonlítja, a tekintetét a galambok repüléséhez. Úgy érzi, ha kedvese megszólal, minden megszépül, miként a csupasz téli fáknak lombkoronája lesz, az ajkai, mint lángoló kövek. Csók közben úgy érezheti, mint ha megszűnne körülötte a világ, nem telne az idő. ,,S eltűn előlem a világ, eltűn előlem az idő”. Az utolsó versszakban használja véleményem szerint a legszebb metaforát ,,Boldogságomnak édesanyja”. Mint ahogy az édesanya világra hozza az utódot, úgy hozta meg a nő a lírai én életébe a szerelmet és a boldogságot.
A gyakran ismételt ,,minek nevezzelek” sorral kívánja nyomatékosítani a költő szerelme leírhatatlanságát, az áhított nő semmihez sem hasonlítható mivoltát.
A Tétova óda című vers ugyanúgy keresi a megfelelő szót, mint a “Minek nevezzelek?” A cím egyfajta bizonytalanságot vetít előre, illetve műfaj megjelölő is. A lírai én már régóta szeretné megosztani gondolatait, mondanivalóját azzal a nővel, akit a legjobban szeret. Csillagrendszerhez hasonlítja a szerelmet. Mindkettő összetett, bonyolult és végeláthatatlan. Olykor bizonytalannak érzi kapcsolatukat. ,, De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház.”.
Mikor elolvassa költeményét, felismeri, hogy nem tudta megfelelően szavakba önteni érzéseit és újra próbálkozik. Feltételezhetjük, hogy a sokadik újrakezdés után jött létre ez a vers.
Megjelennek a hétköznapi motívumok, az otthon intimitása. A tárgyakra jellemző a megszemélyesítés. A cukor zeng, a golyó ragyog, csöppje hull a méznek. Dicsérik a nőt és örülnek, hogy körülötte lehetnek.
A vers végén a költő leírja az elalvás folyamatát. Ekkor már nem kívülről tekint szerelmére, hanem azonosul vele. ,, de benned alszom én is, nem vagyok más világ”.
Nekem mindkét vers tetszett, mert gyönyörűen írnak kedvesükhöz. Ha magunk is átgondoljuk, nem is olyan könnyű megfogalmazni, hogy mit érzünk a másik iránt, illetve, hogy mennyire szeretjük, különösen nem egy szóval.
Esszé
Radnóti Miklós
Az idézet számomra jól összefoglalta Radnóti Miklós életútját, egyben munkásságát és annak állomásait is. Minden mondatban, tagmondatban felfedezni véltem valamelyik versét, ami nagyban hozzájárult mondanivalójuk értelmezéséhez is. Az idézet elnyerte a tetszésem, mert a tényeket írója érzelemmentesen, szubjektivitás nélkül jegyezte le, ezáltal közérthetővé és pártatlanná tette azokat.
Radnóti Miklós életét ismerve helytálló a kifejezés, hogy műveinek hangneme tragikus. A második világháború idején élt, a származásából fakadó hátrányos megkülönböztetést átélte, és ennek is esett áldozatául. Korai hányattatásáról a Hetedik ecloga című versében olvashatunk, mikor is a Lager Heidenauban volt kénytelen verseit írni. Ebben a műben a lírai énben megfogalmazódik, mi is az értelme a fogva tartásuknak – …és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.”- tehát semmi. Elmondja továbbá, hogy nem csak zsidó származású foglyok élnek a barakkban, hanem más országbeli emberek is, „Rémhirek és férgek közt él itt francia, lengyel,
/ hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben,…”, ami arra utal, hogy a háború nem csak a zsidóság ellen irányult. Végül a lírai én legnagyobb fájdalmát mondja el, hogy mennyire el van szakítva szerelmétől: „nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.”. Ennek természetesen az a háttere, hogy a költőt is elszakították szerelmétől, Gyarmati Fannitól.
Arról, hogy a kor gyermeke és tudomásul veszi korát, a Töredék című versében olvashatunk. Alapvetően tudjuk, hogy nem politikus alkat, de nem is kell annak lenni, hogy rámutassunk egy kor visszásságaira, ami ezekben a sorokban nyilvánul meg: „Oly korban éltem én e földön,/ mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, /az áruló, a rabló volt a hős,”. Az idézet a bolsevista ideológia Magyarországi működését szemlélteti az 1930-as években, ezzel tehát utal arra is, hogy egy évtizede már tiltakozik a kor ideológiái ellen. Ezzel ellentétben a másik szélsőséget is bemutatja, a fasiszta gondolatmenet rútságát: „mikor az ember úgy elaljasult,/ hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,”.
Költészetének dialektikusságát, párbeszédességét jól mutatja a Negyedik ecloga című műve. Ebben a versben szintén arról van szó, hogy milyen nehéz és szörnyű volt abban a korban élni, amiben Radnóti, azonban a remény, már akkor is segítette az embert a folyamatos küzdelemben. A műben a remény belső hangként jelenik meg, ami folyamatos harcban áll a rideg, tényeket közlő költővel, aki az életet teherként jeleníti meg: „Kérdeztél volna csak magzat koromban… / Ó, tudtam, tudtam én! / Üvöltöttem, nem kell a világ! goromba!” ; „Egyszer el akart nyelni, – aztán kiköpött a tó./
Mit gondolsz, miért vett mégis karjára az idő?”.
Végül Nem tudhatom című versében megállapíthatjuk, hogy a költészetet nem az önsajnáltatásra használta, hanem befogta azt üvegvágó szerszámként, és folyamatosan azon fáradozott vele, hogy a jövő nemzedékének a békés, boldog és igazságos jövő képét bekeretezze. „és csecsszopók, akikben megnő az értelem, / világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, / míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, / s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.”.
Érvelés
Sorstalanság, küzdelem, remény és halál. Ha néhány szóban kellene lefestenem Radnóti Miklós költészetét, ezeket a szavakat használnám. Összefoglalva mindez egy rendkívül pesszimista költői magatartásról árulkodik, nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy milyen körülmények közt alkotott Radnóti, a XX. század magyar irodalmának egyik legkiemelkedőbb alakjaként. Mindezt mérlegelve, rendkívül helyt álló Bálint György idézete.
Radnóti egy olyan tragikus világban élt, ahol az emberek egy erkölcstelen ideológia értelmében az életükkel fizettek vallásuk, származásuk miatt. A holokauszt sújtotta időkben zsidó költőként volt alkalma megtapasztalni a származása miatti hátrányos megkülönböztetést az irodalmi életben is. A fasiszta rendszer nem volt hajlandó elfogadni költői nagyságát, és az ebből fakadt csalódottság és igazságtalanságérzet adta meg verseinek lázadó alaphangulatát. Az ezt követő borzalmak, a koncentrációs táborok „élményei” egyre inkább pesszimista világfelfogású versek írására sarkallták, melyekben egészen zseniálisan rejtette el érzéseit mögöttes tartalomként.
Sok háborúellenes költővel ellentétben, Radnóti a politikai utalások helyett, átvitt értelemben, költői képekben bújtatta el verseiben a tiltakozó utalásokat. Nem tudhatom című tájleíró művében két nézőpont megjelenítésével mutatja meg a rendszer és a harcok ellen irányuló ellenérzetét. A lírai én hazaszeretettel, emlékekből fakadó érzelmi kötődéssel szemléli környezetét a részleteket is észrevéve. A másik, külső néző egy repülőről látja a tájat, csupán nagy vonalakban, a valódi értékeket a magasból észre nem véve. Ugyan erre konkrét utalás nincs, mégis az az érzése támad az olvasónak, mintha egy bombázó repülőgép pilótája mellett ülne, aki nem látja át, hogy mi mindent tesz tönkre, ha végrehajtja a parancsot.
Hasonló utalásként fogható fel számos versének műfajmegjelölő címe, az ecloga. Vergilius hasonló pásztorkölteményeinek kezdeti idilljét az akkori polgárháború tette tönkre, amivel a Radnóti líráját meghatározó II. világháború egyértelmű párhuzamba hozható. A Negyedik eclogában a lírai én és a hang vitájával a költő lelkének két oldala belső magánbeszédet folytat. Az egymással szélsőséges ellentétben álló optimista és a pesszimista én felveti a kérdést, hogy van-e értelme élni egy olyan világban, ahol a szellemi és fizikai szabadság is egyre inkább megkérdőjelezhető. A Bálint György által is említett halál-jelenlét itt is nagy szerepet kap, mint a szabadság elérésének kulcsa. Ezt a negatív képzetet a hang próbálja ellensúlyozni a remény megidézésével, ami még jól szemlélteti, hogy a lírai én nem adta fel teljesen a küzdelmet.
Radnóti verseit olvasva érezhető, hogy a költő valóban tudomásul vette korának minden problémáját és borzalmát. Megpróbált együtt élni mindezzel egy élhetetlen világban, miközben próbált némán segítségért kiáltani a versein keresztül, még az utolsó napokban is. „Tarkólövés. – Így végzed hát te is – súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan. Halált virágzik most a türelem.”- írta még tíz nappal halála előtt is, Razglednicák című versében. Halálból küldött „képeslapjai” bizonyítékul szolgálnak arról, hogy az irodalom, mint egyetlen mentsvára végigkísérte őt az utolsó pillanatig.
Petőfi Sándor Minek nevezzelek? és Radnóti Miklós Tétova óda című versének összehasonlító elemzése
Petőfi Sándor és Radnóti Miklós költészetében is fontos szerepet töltött be a szerelmi költészet.
A két vers címe tartalmi hasonlóságra utal,a költők kísérletet tesznek az elmondhatatlan elmondására a párjuk iránt érzett szerelem megfogalmazására.
A Minek nevezzelek? című vers egy rapszódia, melynek címe költői kérdést fogalmaz meg. A cím keretbe foglalja az egész verset és az egyes versszakokat külön, külön is.
.A Tétova óda pedig műfajmegjelölő cím, melyben a „tétova” magában hordozza a bizonytalanságot és esetlegesen a próbálkozás sikertelenségét. A lírai én önmeghatározása miatt fontos, hogy szavakkal megfelelőképpen tudja kifejezni magát, erre utal Radnóti versében: „Mert annyit érek én, mint amennyit ér a szó” hasonlat.
Mindkét versben a költő költői képekkel próbálja kifejezni párja szépségét, de többszöri próbálkozás után sem találják meg a legméltóbb kifejezést mely leginkább illene párjuk szépségéhez.
A Minek nevezzelek? című vers első négy versszakában összetett képekkel próbálja a lírai én megfogalmazni azokat az érzéseket, melyeket a mellette ülő kedvese nézése közben érez. A kérdés folyamatos ismételgetése érzékelteti a töprengést és a megfelelő kifejezések keresésének folyamatát. Az egymást követő versszakokban folyamatosan erősödnek az érzelmek és egyre bensőségesebb dolgokat fogalmaz meg. Az ötödik versszakban már halmozódnak a költői kifejezések. A vers végén „Édes szép ifju hitvesem”kifejezést használja,majd ismét felteszi a folyamatosan ismétlő kérdést, mely arra enged következtetni,hogy a lírai én a vers befejezését követően is folytatja a megfelelő kifejezés keresését.
Ezzel szemben a Tétova óda című versben a lírai én és a szerelme fizikailag távol vannak egymástól, mely a vers végén válik egyértelművé. „S idáig hallom én, hogy hogyan változik a sok rejtelmes, vékony, bölcs vonal”. A kedvesét egy biztos pontnak tekinti, aki várni fogja hazatérését. A érzések kettősséget fejeznek is számomra, egyrészről nyugodtságot, harmóniát, amelyet a csigaház motívum jelenít meg. Másrészről pedig erős vágyakat, érzelmeket, melyek a távolság ellenére is erőteljesen áthatják a lírai én minden pillanatát. A vers végén érezhető a bizakodás és remény, hogy még lesz lehetőségük sok időt együtt eltölteni
Mindét versben megjelenik az éjszaka és a csillagok motívuma, amely kifürkészhetetlenséget és megismerhetetlenséget érzékelteti. A nyelvhasználatot az egyszerűség, hétköznapiság jellemzi utalva arra, hogy egy ilyen természetes és magától értetődő érzés, mint a szerelem valójában milyen megfogalmazhatatlan és megérthetetlen.
Petőfi Sándor Minek nevezzelek? és Radnóti Miklós Tétova óda című versének összehasonlító elemzése
Petőfi Sándor a XIX. század egyik legkiemelkedőbb költője volt, míg Radnóti Miklós a XX. században alkotott. A két költőben közös, hogy mindketten háborús időszakban alkottak, és még a harcok vége előtt tragikus halált haltak.
A Petőfi Sándor vers címe egy költői kérdés, amely keretet ad a versnek. A Radnóti Miklós vers címe műfajmegjelölő, amiben a „tétova” szó ellentétben van a megjelölt műfajjal. Mindkét cím utal a művek nyelvfilozófiai természetű problémájára, miszerint a szerelem olyan bonyolult érzés, mely szavakkal, szóképekkel leírhatatlan.
Mindkét mű szerelmes vers, amelyek műfaja óda. A versek idealizálják a nőalakokat. A nőkhöz fűződő szerelmüket költői képekkel fejezik ki.
A Minek nevezzelek? című versben a nőalakot egyre bonyolultabb, magasztosabb képekkel jellemzi a beszélő. A szemét, tekintetét, hangját, csókját, majd az egész nőalakot mutatja be a metaforákkal és a költői képsorokkal. Ezzel szemben a Tétova óda című versben a beszélő a nőalakot csillagrendszerhez és csigaházhoz hasonlítja, majd az otthon nyugalmában a hétköznapi tárgyak között jeleníti meg.
Mindkét versben a kedves környezete felvidul, és boldog lesz, mert a nővel lehet. A Minek nevezzelek? című versben természeti környezet változik meg a kedves hatására, a fák borulnak virágba a hangjától. Azonban a Tétova óda című műben a lírai én a szerelmét tárgyi környezetben jeleníti meg, „csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn, s magától csendül egy üres vizespohár”.
A Petőfi Sándor által írt vers szerkezete a minden versszaknak keretet adó „Minek nevezzelek?” költői kérdés köré épült. Ezt az első négy versszakban feltételes alárendelés követi, amely bizonytalanságot kelt, amit az ötödik versszakban a bizonyosság vált fel. A Radnóti Miklós által írt vers szerkezetét két részre lehet osztani. Az első szakaszban a kedves iránti érzéseinek közlésére tesz kísérletet, majd megállapítja ennek a lehetetlenségét. A második szakaszban a beszélő a szerelmét a tárgyi környezetben ábrázolja, és a férfi női összetartozásra utal.
A Minek nevezzelek? című mű versformájára jellemzőek a hullámzó sorok szabálytalan forma, mely zaklatottságot kelt, és a lírai én erős érzelmeire utalnak. A Tétova óda című versre jellemzőek a jambikus sorok, melyek keresztrímesek, mik nyugalmat keltenek.
A költemények gyönyörű szerelmes versek, melyek kifejezik a szerelem elbeszélhetőségének nehézségeit, miközben a mai befogadó is átérzi a versekben közvetített érzéseket.
Idill és tragikum Radnóti költészetében
Radnóti Miklós egész életét átszövi a kudarc, a halál, a diszkrimináció és a szenvedés. Zsidó származása miatt számos helyen visszautasították (pl. egyetem, munka), folyton cenzúrázták és életére legnagyobb hatással az az esemény volt, amikor munkaszolgálatra hívták. Sosem állt tőle messze a halál, születése ikertestvére és édesanyja életébe került. Ezeket a tényeket ismernünk kell ahhoz, hogy megértsük miért alkotott Radnóti olyan műveket, amikben a halál közelsége és a halálfélelem uralkodik. A cenzúra és talán az emberi ösztönök miatt viszont ügyelt rá, hogy műve szerkesztett, közérthető és idillikus hangulatot is keltő legyen. Meglepő, hogy volt hozzá lelki ereje. Ilyen például az A la recherche… című verse, amelyben felidéződik az idilli múlt, a vidám, kacagós esték. Sajnálja az eltűnt barátokat, akik idegen földön távoztak el. Később azonban belenyugszik, hogy ez az elveszett harmónia sosem fog visszatérni. Ecloga ciklusában szintén összefonódik a tragikum az idillel. Az ecloga műfaji sajátosságaiból megtartotta a pásztori szereplőket, a hexameteres formát, illetve az idillt, de a negyedik eclogától eltűnnek a békés képek, innentől a természet is csak a háború borzalmait érzékelteti. Razglednicák című művében, amely szó jelentése képeslap (a cím jól mutatja, hogy egy-egy látványt vetítenek fel a versrészletek), szerelmét, Gyarmati Fannit hasonlítja egy angyalhoz, ő adja az idillt, miközben a háború dúl körülöttük.
Petőfi Sándor Minek nevezzelek? és Radnóti Miklós Tétova óda című versének összehasonlító elemzése
Petőfi Sándor, a Minek nevezzelek? című művében és Radnóti Miklós, Tétova óda című költeményében több hasonlóságot és különbséget fedezhet fel az olvasó.
Olvasás nélkül, a két mű címéből, a bizonytalanság érződik. Ez az érzés végigkíséri mind két művet, mivel a költő nem talál megfelelő kifejezést és jelzőt a kedvesére. A Minek nevezzelek? című mű ezért műfajmegjelölő. Keretes szerkezet alkotja, mely nyomatékosítja a megnevezés nehézségeit.
Radnóti költeményében nincsenek versszakok, míg Petőfi Sándor művének első felében, versszakonként jelennek meg az érzékek. A látás, érintés és a hallás.
Jellemzőek az éjszaka és az álom képei, amelyek egyfajta varázst és könnyedséget sugallnak. Gyakoriak a tájleírások, a környezeti képek, metaforák („kőben a megkövesült csigaház”) és a hasonlatok („S a csók tüzében összeolvad lelkünk, mint hajnaltól a nappal és az éj”). Az irodalomtörténet alapján, a Tétova óda című műben jelenik meg először, a kedves környezetének ábrázolása. A költő irigy a nő közvetlen közelében lévő mindennapi tárgyakra, mert ezek a tárgyak mindig ott vannak vele: „a tárgyak […] téged dicsérnek”, „csendül az üres vizespohár. Boldog, mert veled él”. Ez az érzés azzal magyarázható, hogy a költő távol van kedvesétől. Régóta tervezi, hogy elmondja szerelmének „rejtett csillagrendszerét”, mely bonyolult, titokzatos, változatlan és örök. Hasonlatokkal próbálja elmondani érzéseit, gondolatait, viszont, ez a költő szerint „mit sem ér”. Az olvasó érezheti, hogy ez a szerelmi vallomás csak versként van jelen.
A Minek nevezzelek? című rapszódiában a költő közelebb van kedveséhez. Látja, érzi, hallja őt. A vers végén megjelenik az erotika, és a múlandóság. A „minek nevezzelek?” egyfajta költői kérdés, melyre nem kap választ. Ezért a várakozás is jelen van.
E két versben érezhető a zaklatottság, melyet a különböző szóképek kiegyensúlyoznak. Ezért kelt e két mű sok ellentétes érzéseket, de a versek a végén, sokkal nyugodtabb hangvételűek lesznek, melyek ugyancsak a metaforáknak és a hasonlatoknak köszönhető.
Idill és tragikum Radnóti Miklós költészetében
Radnóti Miklós a Nyugat harmadik nemzedékének tragikus sorsú költője , aki nem csak költő hanem műfordító és próza író is volt .Költészetét az avantgárd öröksége és az újklasszicista verseszmény határozzák meg. Pályájának ellentmondásos vonása, hogy sorsa mindinkább a zsidósághoz kapcsolta , miközben mint költő jobban azonosította magát a nyelvi és kulturális közösségként értelmezett magyarsággal. Verseinek értelmezését sorseseményei is befolyásolták.
Sorsát , életének alakulását meghatározta zsidó származása pl. : nem járhatott a budapesti egyetem bölcsészkarára , ezért szegedre iratkozott be magyar-francia szakra. Tanár diplomát szerzett de tanári álláshoz már nem jutott. Életére óriási hatással volt az az esemény amikor 1940.szeptember 5-én megkapta az első behívó parancsot munkaszolgálatra és az amikor megtudta , hogy az ő világrajövetele két ember életébe került az édesanyjáéba és az ikertestvéréjébe. ( Ikrek hava ) Ekkor kezdődtek el igazi szenvedéstörténetei. 1944. május 18-án kapta az utolsó behívót. Társaival együtt vasúton szállították a szerbiai Bor bányavárosba. Rabságában igazi remekművek születtek. Verseit egy kockás iskolai füzetben gondosan leírta , a másolatokat egyik rabtársára bízta. ( A ,,Bori notesz” versei)
1946. június 23-án az abdai exhumálásnál, a 22 kihantolt férfitest között megtalálták Radnóti Miklós holttestét, egy ceruzával teleírt notesszel a nadrágja zsebében. A jegyzetfüzet első oldalán, öt nyelven a következő sorok álltak: “Ez a jegyzőkönyvecske Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza. Kéri a megtalálót, hogy juttassa el Magyarországra Ortutay Gyula dr. egyetemi magántanár címére, Budapest VII., Horánszky u. 1. I.” Olyan kiváló alkotások születtek a lágerbe , mint az utolsó két eclogája , a Gyökér című verse , a Levél a hitveshez ( Gyarmati Fanninak írta ) és a hexameterben íródott A la rechere…melyben megjelenik az idill , arra a kérdésre keresi a választ , hogy hová tűntek a régi barátok ? – akik idegen földön vesztek el. A munkatáborokban a foglyok állandóan a remény és a kétségbeesés végletei között hányódtak. Ez a lelkiállapot jelenik meg az Erőltetett ment című verésben , az összeeső , majd feltápászkodó foglyokról ír.
Ecloga ciklusában a tragikum és az idill ismét egybefonódik. A Vergilius című kötetben Radnóti fordította le a 9. eclogát. Radnóti eclogái úgynevezett háborús idillek , a háború borzalmai között őrzik a békés élet szépségét. Az ecloga műfaj : Theokritosz , ókori görög költő nevéhez kapcsolódik , hexameteres, rövid költemények , idillek. Radnóti az eclogából megtartotta az idillt , a pásztori szereplőket és a hexameteres formát pl. : negyedik ecloga. A Razglednicák a költő Golgotájának egyes állomásait örökíti meg, az első még a hegyek között született útban a bori központ tábor felé , második a háború fenyegető közelségét villantja fel , a harmadik a legművészibb és egyben a legmegrengetőbb. A létezés már vegetálásának is alig nevezhető. Az utolsó 1944. október 31-én íródott. Arról a halálmenetről , tarkólövésről szól , amely nemsokára a költővel is végzett.
Radnóti Miklós Óda és Peti Sándor Minek nevezzelek című művek összehasonlító elemzése
A két mű alapvetően témájában hasonlít leginkább. Mindkét vers az áhított nő iránt érzett szerelem megfogalmazhatatlanságáról és leírhatatlanságáról szól. Mindkét költő túlságosan is összetett és bonyolult érzésnek tartja a szerelmet pont ezért számukra ez szavakban nem ábrázolható.
Alapját tekintve mindkét vers műfajmegjelölő. A Radnóti műben már a címben érezhetjük a bizonytalanságot illetve az óda előre vetíti a vers műfaját. Ezzel szemben Petőfi költeménye egy kérdéssel indít, amely gondolatokat ébreszt az olvasóban a vers tartalmát illetőleg. Ez a kérdés a későbbiekben sokszor megjelenik a műben, hisz minden versszakot ezzel a kérdéssel indít illetve zár. Ezzel is erősítve a zaklatott hangulatot, ami alapján a művet a rapszódiák közé sorolhatjuk. Ezzel is hangsúlyozván mennyire megfoghatatlan az érzés, amelyet a nővel szemben táplál. A szerkezetet illetően különbség a két vers között, hogy amíg Petőfi költeménye versszakokból tevődik össze, addig ezzel szemben a tétova óda csupán egy összefüggő szövegrész. Hasonlóság azonban a versekben, hogy egyaránt megjelenik a nő ábrázolása különböző természeti elemekkel pl.: Radnóti verésben a nyírfaág, amely az átölelő, gondoskodó kezet illetve a lángoló rubintkő, ami a csókot szimbolizálja. Míg Petőfi verésben a galamb, mint szimbólum jelenik meg amely a szeretett nő tekintetét ábrázolja. Ezen felül a nő konkrét vonásait is megemlíti mindkét író pl.: szép szemeid, álmos szemed, hajad szétterül. Fontos megemlíteni a tér és idő szerkezetet, ami szintén különbség a művekben. A tétova ódában érezhető,hogy a beszélő távolról mondja el érzelmeit ezt támasztja alá az „idáig hallom” versrészlet is. Ezzel szemben a minek nevezzelek-ben a lírai én a szerelme közelében van, feltehetően egy helységben és egy időben. Továbbá fontos egyezés a művekben, hogy mindkettőben erősen jelen van összetartozás és a szétválaszthatatlanság képe. Erre példa Radnóti művéből a „nem vagy más világ” kifejezés, míg Petőfi művében az összetartozást a következő kifejezés jelzi:”….Amelynek mindenik sugára a szerelemnek egy patakja,mely lelkem tengerébe folyt …..”
Véleményem szerint mindkét költő az érzést a végleteken keresztül próbálja átadni és leírni azonban mindez kudarcba fullad. Ez azt jelentheti,hogy a szerelem olyan mély és megfoghatatlan érzés, amely ábrázolásához csupán a nyelvi kifejezőeszközök nem elegek és mivel folyamatosan változik így soha nem is lesz leírható.
Radnóti Miklós : Tétova óda, és Petőfi Sándor : Minek nevezzelek? című művének összehasonlító elemzése.
Mindkettő vers műfaja kapcsolódik az ódához, így előrevetítenek egy erős érzelmi telítettségű szöveget. A Tétova óda cím nem csak a műfajt jelöli meg, hanem utal a műben kibontakozó hezitálásra, bizonytalanságra is. A minek nevezzelek cím alapján arra következtetek, hogy a vers arról a személyről fog szólni, akire ez a költői kérdés vonatkozik. A tétova óda első verssoraiban már úgy kezdődik a történet, hogy azonnal egy folyamat részeseivé válunk, hogy a költő eddig készült érzéseit átgondolni, és most fogalmazza meg. A szerkezetükben egyezik a keret, viszont a Tétova ódában a páros rímek, és a szövegbeli összetartozás motívumok („megkövesült csigaház” és „nem vagyok más világ”) adják, míg a Minek nevezzelek? -ben a versszakok első és utolsó azonos sora.
Mindkettő műben az a legfontosabb kérdés, hogy a szerelem, mint egy aligha megfejthető érzelmi állapot, nem veszít-e jelentéséből, hogyha leírják. Ez egy folytonos problémává növi ki magát a szövegek alkotása közben is, a Tétova ódában még az alkotói folyamatra való utalásban is az szerepel „Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom. És holnap az egészet újra kezdem.”
A szerelem megfogalmazására használt metaforák, a kellemes hangulaton, nyugodtságon alapulnak mind a két versben. A kedvesük iránt érzett csodálat, a körülöttük lévő tárgyakra is levetítődik, ezzel megtörve az óda eksztatikus, emelkedett hangvételét.
A szerelem leírhatatlanságát tükrözik a versek, hiszen egészen az univerzumtól és csillagoktól, a szelíd galambig, mindenbe képesek belelátni az érzelmeik által létrejött szépséget. Számomra emiatt a sokszínűség, és kellemes hatás miatt kedvenc olvasatok a szerelmes versek.
Idilli és tragikum összefonódása Radnóti költészetében
Radnóti Miklós költészetében rendkívül meghatározóak az életrajzi vonatkozások. Születésétől haláláig tragikumok sorozata kísérte végig életét. Születésekor meghalt édesanyja és ikertestvére, amit csak felnőttként tudott meg. Feldolgozhatatlan volt számára. Zsidó származása miatt a holokauszt áldozatává vált, át kellett élnie a második világháború borzalmait. Ugyanakkor rátalált az igaz szerelemre felesége, Gyarmati Fanni képében, aki minden nehézségben reményt adott neki. Ehhez kapcsolódik a biztonságot nyújtó otthoni környezet, melyre vágyakozással telve gondol. Szerelme mellett meglepő elkötelezettséggel volt az irodalom felé is, mely menekvést jelentett számára a világ igazságtalanságaiból. Utolsó lélegzetét is a költészetnek szentelte. Ezen kapcsolataiból és benyomásaiból merített ihletet verseihez.
Bájoló című versének központi motívuma a vihar, mely a veszély, fenyegetés motívumaként jelenik meg. Csak a szerelem jelenthet menekvést, meghittséget a kint tomboló veszedelemből („mossa az eső össze szívünket”).
Nem tudhatom című versében az otthon és a háború képe jeleik meg, melyeket a lírai én több nézőpontból is megközelít. Saját szemszögéből otthona békés, biztonságot nyújtó hely, melyhez számos emlék, érzelem köti. Ezt fenyegeti a pusztító háború, melynek jelképe a repülőgépen fölszálló ember („Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.”). Szemszögéből láthatatlan a sok rejtett tartalom, csak „vad laktanyát”, bűnös embereket lát („Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj”).
Á la recherche című művében emlékei között kutat barátai, otthona, „régi szelíd esték” után. Szemben áll egymással a múlt és a jelen. Megtapasztalva a háború rettenetét, már semmi és senki nem lehet olyan, mint előtte, „más távlatot ad a halál már”. Költőbarátait, hozzá hasonlóan elhurcolták, vagy saját akaratukból fegyvert fogtak a haza védelmére („szálltak a gyors behívók, szaporodtak a verstöredékek”). A korábban vidám, fiatal lányok lelke fájdalommal és gyásszal telt el. Versszakkezdő kérdései is a tragikumot, a hiányt nyomatékosítják.
A legerősebb kontrasztot számomra az Erőltetett menet sugallta. Egy belső vitaként is értelmezhető a vers optimista és pesszimista énje, vagy a benne rejlő életösztön és reményvesztettség között. A töredezettséget, az erőltetett lépéseket a vers tipográfiája is érzékelteti. A halál, a végkimerültség szélén a múltbéli hétköznapok képei jelennek meg a lírai én szeme előtt. Tudja, hogy a háborúban otthona is elpusztult, de végül mégis a remény győz („de hisz lehet talán még! ”). Hiszi, hogy lesz hová, lesz kihez hazatérnie a megpróbáltatások után.