A megadott regények közül válasszatok egyet! (Voltaire: Candide vagy Defoe: Robinson Crusoe vagy Jonathan Swift: Gulliver utazásai vagy Goethe: Faust, Az ifjú Werther szenvedései.) A választott szövegről írjatok egy olvasmányélményt, saját gondolatokat, értékelést, kritikát tartalmazó fogalmazást. (A hangsúly az önálló gondolkodáson van!)
Reflexió a Robinson Crusoe című műről
Ezt az izgalmas történetet Daniel Defoe írta Robinson Crusoe-ról. A történet részemről elég egyszerű, de annyira mesteri módon készült, hogy teljesen elnyerte a tetszésemet.
Ahogyan említettem a története nagyon egyszerű és alapvető. Egy fiatalemberről szól, aki nem hajlandó behódolni az apjának , ezért egy hajóval megszökik, hogy felfedezze a világot. Számos problémával találkozik,de úgy tűnik, felülkerekedik mindennel szemben, ami vele kapcsolatban történik. A legnagyobb csapás, amely őt éri , egy hajótörést jelent egy lakatlan szigeten a Karibi-térségben, ahol több mint húsz éven át kell élnie. A végén azonban mégis legyőzi ezt a helyzetet, és végül hazatér Angliába, hogy letelepedjen és gyermeke legyen. A szigeten nagyon sok problémával találkozott, mint például: elfogták és rabszolgává tették, a vérszomjas vadak ellen kellett harcolnia. A Robinson Crusoe-ban nagyon kevés olyan karakter létezik, amelyet a szerző részletesen leír. A főszereplő Robinson Crusoe, aki egy jó közérzetű, középosztálybeli apa fia. Véleményem szerint Crusoe történet elején nagyon értetlen, érzelmeit egy viharos tengerhez tudnám hasonlítani. Észrevételeim alapján később karaktere egyre érettebb lesz, amíg az elhagyatott szigeten él, és megmutatja, mennyire elegendő a leleményesség, és a szorgalmasság. Van néhány olyan karakter a történetben, akik jelentőséggel bírnak Robinson életében, mint például Péntek és Xury szolgái. Ők, a barátai vagy szolgái a történet különböző pontjain segítenek neki abban, hogy túlélje az egyik vagy másik helyzetet. Xury segített neki megmenekülni a mór rabszolga mesterétől, és Robinsonnal marad, amíg egy portugál kapitány el nem választja őket. Péntek Robinson szolgálatába kerül, őt Robinson mentette meg egy kannibáltörzstől, és innentől segíti életét a szigeten. Ők nagy jelentőséggel voltak a főszereplő életére. Robinson ezek ellenére is leginkább legyengült. A történet során nagyon sok nehézségekkel küzd, ám legyőzi azokat. A Robinson Crusoe történetében számos mögöttes történelmi tényezőt vettem észre. Robinson apja képviseli a protestánst és, a keményen dolgozó embert.Számos olyan utalás és mondat van, amely megmutatja, mi történik az európai világban a Robinson Crusoe története idejében. A regény az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam. Különösen tetszett, hogy az író megragadja Robinson saját személyes nézeteit a tömegek helyett, saját egyéni gondolkodásmódját. Nyomon követhettem azt is, hogy Robinson hogyan érlelődik a könyv egészében, és egyre jobban megérti az élet értelmét. Robinson túlélésének részletes leírása azt mutatja számomra, hogy Defoe nagy tudással rendelkezett a túlélési taktikákkal kapcsolatban,így a történet hihetővé válik. Crusoe a partra vetődés pillanatában a hajóról összeszedett minden használható dolgot. A főszereplőnek körülbelül 10 hónapba tart megismernie a szigetet,földet művelni csak a harmadik évben kezd. Csak a tizenegyedik évben kezd el csapdákat állítani, ezáltal vadakat fogni habár volt egy kecsketenyészete. Napjait a munkarend határozta meg: délelőtt vadászott, míg délután mezőgazdasági munkákat végzett. Robinson állandóan mérleget készített, és mindent leltározott.A történet nagyon részletesen leírja Robinson karakterfejlődését és azt, hogy miként fedezi fel a szigetet és ezáltal önmagát is, ez különösen tetszett számomra. A főhőst a veszteségei új tettekre kényszerítették. Robinson Crusoe számára a magányt a sikerei tették elviselhetőbbé . Számomra a legjobban Robinson karaktere tetszett , nagyon eltökélt és szorgalmas, izgalmas volt azt tapasztalni hogyan fejlődik minden téren a főhősünk. Tiszteletreméltó az, hogy nem esett aggodalomba hanem feltalálta magát és 27 évet élt a szigeten. Ezeken a tulajdonságokon én is szeretnék fejleszteni magamon.Amikor megérkezett a szigetre így meditált: „Nincs egyetlen lélek se, akihez szólhatnék, aki előtt kiönthetném a lelkem” A főhőst ezért az én szemszögemből a magány jellemzi a legjobban. Robinson talán ettől szenved a leginkább, elkeseredései és gyengeségei is a társtalanság miatt erősödtek fel. A főhőst addig a pillanatig ez gyötri amíg színre nem lép Péntek. Ezután a magány enyhülni látszott.
Hogy őszinte legyek nem nagy kedvel kezdtem hozzá a könyv olvasásához, mivel kötelező olvasmány és nem szeretem, hogy egy könyv elolvasására köteleznek. Azonban nem bántam meg hogy elolvastam a regényt, mivel életem egyik legjobb könyvét olvashattam el. Ezek után valószínűleg nagyobb kedvel kezdek hozzá más kötelező olvasmányokhoz is.
Reflexió Voltaire Candide című művéről
A Candide című művet választottam a négy kötelező olvasmányi lehetőség közül, mert a Robinson Crusoe-t már olvastam, így egy másikat akartam olvasni. Amikor megláttam a többi lehetőségeket, igazság szerint még egyikről sem hallottam. Utána érdeklődtem, hogy röviden melyik miről szól és megtetszett a mű témája. A történet röviden a főhős optimizmusáról szól, és az emberek egyes elvek vakon követését gúnyolja ki.
Az olvasmány elején tetszett az alap sztori. Érdekes volt a helyszín (főleg mivel imádom a kastélyokat), tetszettek a szereplők. A romantikus helyzet már a legeslegelején tetszett, a Candide és Kunigunda közötti csók, egy fiatal szerelem kezdete… lehetett volna, de itt jött a váratlan fordulat, amikor a még fiatal fiút kidobták a kastélyból emiatt. Itt egy kicsit meglepődtem, nem számítottam rá, hogy ez fog történni. Candide útnak kelt egyedül a nagyvilágban, de szerencsére megjelent két bolgár katona, akik meghívták vacsorára. Itt már megnyugodtam, hogy sikerül neki majd boldogulni, de ismét tévedtem, mert kiderült, hogy beállítják katonasorba, majd kibírhatatlan mennyiségű fájdalomban kell részt vennie.
Innentől kezdve már nem tudtam, hogy mikor lehet egy esemény jó ebben a műben, mert pillanatok alatt minden a rossz irányba fordul. Például amikor Kunigundával újra találkoztak utána ismét el kellett válnia útjaiknak. Elindult a balszerencse-sorozat, mindenféle rossz történik Candide-dal, csakhogy nem szeretem az olyan olvasmányokat, amikben a cselekmény szomorú és mindig csak a rossz történik.
Az alapja az egész műnek az, hogy Candide mestere, Pangloss azt a filozófiai elvet tanította, hogy ez a világ a legszebb világ, ezt pedig folyamatosan cáfolja a cselekmény, mégis vakon hisznek benne. Az egész történet ezen az ellentéten alapul. Érdekesnek tartom ezt az alapot, de ami a cselekményben történt, az már kicsit több a kelleténél, túlzásnak tartom. Igazából itt megváltozott az egész műről a véleményem, már előre éreztem minden esetnél, hogy vajon mi fog történni, kezdett kicsit monotonná válni. A történet nagyon összezavart, az egyik pillanatban valaki meghalt, a másik pillanatban meg már megint él, és ez sokszor előfordult. Már kedvem se volt az olvasásához, a sok utazást már követni sem bírtam, a szereplőket, hogy élnek-e, hol vannak, azt főleg nem tudtam követni.
A vége felé érve reménykedtem, hogy hirtelen minden jóra fordul, ami részben meg is történt, de egy jobb befejezésre vártam, ahol mindenki boldog és beteljesülhet az elv, hogy ez a világ a legszebb világ. A történet végén már többen kezdtek kiábrándulni a tanításból, majd a befejezésnél megegyeznek abban, hogy belekezd mindenki abba a munkába, amihez ért. Egy kis házban telepedtek le és a kertjük művelésével foglalkoztak. Véleményem szerint úgy tűnik, mintha az író maga sem tudta volna, hogy miről szóljon a történet, számára a saját célja, a hitüket vakon követő emberek kigúnyolása volt a lényeg. A cselekmény, ahol mindenféle rossz történt sokkal jobban ki volt dolgozva, mint az alap történet.
Összességében nem volt olyan rossz, de utólag belegondolva jobban jártam volna, ha egy másik olvasmányt választok, mert sokkal jobban szeretem az olyan történeteket, ahol a befejezés boldogan zárul és a cselekmény se szomorú közben. A tanulság számomra az egészből az, hogy az életben semmi sem alakulhat úgy, ahogy szeretnénk, mindig jöhetnek váratlan fordulatok a szerencsében.