Anyagyilkosság
Ez talán a szerző legismertebb novellája. Olvasd el a szöveget, és gondolt át a következő szempontok alapján!
- Miért ölik meg a fiúk saját anyjukat?
- Hogyan ábrázolja a novella az anya figuráját? (Keress a szövegből külső-belső tulajdonság-jegyeket, tárd fel Witmanné kapcsolatrendszerét!)
- Hogyan viszonyul az elbeszélő az anyához?
- Milyen előzmények vezetnek a személyiség teljes eltorzulásához? (Milyen fokozatai, állomásai vannak a világrend teljes felfordulásának? )
- Mi a különös abban, ahogyan a narrátor ábrázolja a testvérpár tevékenységét?
- Mit jelképez a tevékenységük helyszínéül választott padlás?
- Miért kitüntetett jelentőségű a műben a bagoly megkínzása, elpusztítása?
- Próbáld megfejteni a Witman-fiúk álmát!
- Mi az örömlány szerepe?
- Mi lehet a magyarázata, hogy a két kamasz hidegvérrel követte el a brutális anyagyilkosságot?
Film és novella
Nézd meg Szász János Witman fiúk című filmjét, melyet az Anyagyilkosság és A kis Emma alapján készített!
Írj esszét a novellák és a film összevetéséről!
Íme, néhány elemzési szempont:
- Először is mutasd be röviden a szóban forgó filmet és a feldolgozás alapját képező irodalmi műve(ke)t!
- A bevezetésben térj ki film és irodalom kölcsönviszonyára is.
- Következhet a konkrét összevetés, melyben megvizsgálod a hasonlóságok, konkrét átvételek és az eredetitől való különbségek szerepét.
- Hogyan viszonyul egymáshoz a film és a szöveg(ek) cselekménye? (Gondolj a fő cselekményszálra és a bővítmények szerepére!)
- Miben tér el az anya filmbeli ábrázolása az eredetitől, mi lehet a jelentősége?
- Mi a szerepe az utcalánynak és a cselédlánynak a filmben?
- Mit szemléltet a “mostohaapa” figurája?
- Mi jellemzi a fiúk filmbeli jellemábrázolását? (Emlékezz vissza, nemcsak nevet kapnak, de egyéni tulajdonságjegyeik is megmutatkoznak. Mennyire különbözőképpen viszonyulnak például az állatkínzásokhoz! Mi lehet az oka, hogy Ernő félelmei (és talán akarata) ellenére mégis részt vesz ezekben?
- Értelmezd a bagoly-motívum filmbeli átvételét!
- A dolgozat befejező része kitűnő alkalom, hogy véleményt alkoss a filmről és Csáth-novelláiról!
- Összevetheted a rendezői interpretációt a saját olvasatoddal is! (Milyen rokon vonásokra, gondolkodásbeli eltérésekre figyeltél fel?)
- E kitekintő részben említhetsz további Szász-filmeket vagy más, általad ismert irodalmi adaptációkat is.
Egy kis segítség az elméleti részhez: 
Film és irodalom viszonyát a folyamatos párbeszéd jellemzi, mozgóképi rögzítés és az irodalom szövegalkotó, narrációs eljárásai, időkezelési módjai kölcsönösen hatnak ugyanis egymásra.
A filmek az irodalmi művektől alapvetően kommunikációs kódjukban különböznek, hiszen a film a nyelven kívül a kép és a hang adta lehetőségekre is épít, a metanyelv, a mozgás és a zene kiegészítő hatásairól nem is beszélve. (Ez természetesen nem jelent értékrangsort, egyszerűen csak cselekmény és narráció megalkotása technikailag sokrétűbb a mozgóképben, mint az írott szövegekben.)
A filmek speciális csoportját alkotják az adaptációk, a műalkotások filmes átdolgozásai. Ebben az esetben a két médium egymáshoz való viszonya különösen összetett, hiszen a film nemcsak az eredeti szöveget közvetíti, és annak cselekményét jeleníti meg mozgóképként, hanem egyszersmind interpretálja is a művet. Tehát nemcsak befogadó és műalkotás között jön létre párbeszéd, hanem a film is dialógusba lép a szöveggel. A befogadás folyamatában, az értelemképzésben jelentős szerepük van a kölcsönzések, a szó szerinti átvételek arányának és az eredeti szövegtől való eltéréseknek.
E hasonlóságok, különbségek a következő filmes kifejezőeszközökben érhetők tetten:
- A filmszöveg, a (szereplők és/vagy a narrátor által) beszélt nyelv, párbeszédek.
- A színre vitel, azaz díszletezés, világítás (fénytechnika), színészi alakítás, non-verbális jelzések (gesztikuláció, tekintet, mimika, testtartás, stb.), ruházat, smink, hajviselet, tér, helyszín. (Ezek a részletek, szemben az írott szövegekkel, a filmekben nem lehetnek elnagyoltak.)
- A film narratív szerkezete:
A nézőpont, látószög (Ki lát, honnan, hogyan. Ez akkor is érvényesül a filmben, ha nincs narrátora, csak éppen más technikai megoldásokat alkalmaz, mint az irodalmi alkotás.)
A képi narráció: a film képi világa által felépített elbeszélésmód. (Az irodalmi műben a történet és az azt közvetítő beszédmód együttesét érzékeljük cselekményvalóságnak, a filmben mozgóképek hozzák létre e folyamatszerűséget.)
Az idő- és térkezelése (lineáris cselekményfolyás, megszakításos,visszatekintő, stb.) - A képi felvételekhez, az operatőri munkához kapcsolódó hatások: szerkesztés, vágás, egymáshoz illesztés, plánok (beállítások).
- A hangtechnika, effektek, hang és kép viszonya.
Álom-novellák
Érdekesség:
Csáth írásművészetére nagy hatással volt Freud pszichoanalízis-elmélete. Nemcsak olvasta, népszerűsítette is az osztrák pszichiáter elképzeléseit, Álomfejtés című művét például külön tanulmányban ismertette Az élet című folyóiratban. Ennek a könyvnek az volt a felismerése, hogy az álmok nem transzcendenciával kapcsolatos képződmények, hanem egyfajta emlékezési folyamat. Freud cáfolja, hogy az álmok a külső hatalmakkal, istenséggel való kapcsolat színterei lennének, vagy közük lenne a jövendöléshez. Szerinte az álomképek tudatalatti vágyainkból, az ébrenlét során teljesületlen kívánságainkból, emlékeinkből tevődnek össze. (Sokszor olyasmire is emlékszünk álmunkban, ami elzárkózik éber emlékezetünk elől.) Az álmodó képekben gondolkodik, és azok az asszociációk, melyek összekapcsolják az álomképzeteket egymással, mások, mint azok, melyek az éber gondolkodásban működnek.
Keress további érdekességeket az álmokról!
Olvass sok-sok Csáth novellát! (Ajánlom figyelmedbe az álmokkal kapcsolatos szövegeket, többek között A varázsló kertje, A béka, A délutáni álom, A Józsika és a Hegyszoros című írásokat!)
Csáth Géza: A varázsló kertje
Csáth Géza (1887-1919) ideggyógyász orvos, színműíró, zenekritikus. Orvosként, íróként az emberi lélek érdekelte. Első novelláiban még érezhető a dekadencia, és a szimbolizmus hatása később azonban a pontos leírások veszik át a helyét. Az allegória a mese az anekdota jellemezte történeteit.
Első kötete a varázsló kertje 1908-ban jelent meg. A kötet címadó novellájában az álmok a tündérmese a gyermekkor utáni vágyakozást fejezik ki. Elvarázsolt világot látunk amely eltér a rideg valóságtól. A cím a valóságos mesére utal, ezt várjuk. De már az első mondatok elolvasása után sejthetjük, hogy különös események történnek majd. Két felnőtt fiatalember, a Vass fivérek az érettségi után négy évvel, külföldi tartózkodásuk befejeztével rövid időre megállnak a vidéki városkában. Felkeresik a kertet, amely gyermekkorukban annyiszor megborzongatta őket titokzatosságával, szépségével. Benéznek a deszkakerítésen át a varázsló kertjébe. Utitársuk lesz maga az elbeszélő is. A kertben minden a régi, csak a varázslat tűnik el a történet végére ” A varázsló virágainak illata elszállt a mellükről ” .
Az elbeszélő egyes szám első személyben szólal meg, ő a történet elmesélője. A kerettörténetből megtudjuk, hogy a Vass fiúk gimnáziumi barátja volt, most négy évvel az iskolás idők után beavatják a varázsló kertjének titkába. A történet elbeszélő is szereplője a novellának, de a kertről szóló mese hallgatója inkább. A Vass fiúk az elbeszélő gyerekkori barátai, tőlük ismerjük meg a varázsló kertjének titkát. Tényeket nem tudunk meg róluk, jelenlétükkel, történetükkel inkább egy lelkiállapotot fejeznek ki. Az elbeszélő a cselekményt úgy fogalmazza meg mintha az valóságos lenne, pedig csak illúzió. Az elbeszélő sem a novella elején sem a végén nem tűz ki egyéni véleményt sem az eseményekhez sem a kertben történtekhez. A mű középpontjában a kert a gyermekkor jelképe áll. A kert megjelenítése álomszerű, meseszerű de valóságos elemek is találhatók benne. A szöveg jellegzetessége, hogy a fantasztikum és álomszerűségek ellentétben áll a valóságos kerettörténethez képest. Az álomszerűséget bizonyítja, hogy incs célja, sem kiváltó oka, mint ahogy az álmainknak sem. A kert egy lelkiállapot megjelenítése. Bódító illatok, egzotikus virágok káprázatos színekkel.” Százféle virágillat tevődött össze a bódító szagában, s a szivárvány minden színét megtalálhattad a virágok színében.” “Mint egy kaleidoszkóp, úgy hatott ez a kis csodakert.” A virágszimbolika a gyermekkor szépségére utal. A varázsló és a segédei ösztönösen cselekednek gyilkolni mennek. Brutalitás, kegyetlenség jellemzi őket. A varázsló nem a szó mesterfigurai értelmében az hanem brutális, kegyetlen alak. Nyomasztó ez a világ, kifejezője lehet a gyermekkori félelmeknek, szorongásnak. Lidérces álomképek jelennek meg. ” föld alatti folyosók, nincs ajtó a házon, éjszaka mennek, levágják a gyerekek fejét, békát, gyíkokat esznek.” Mégis nosztalgiát éreznek a fiúk a gyermekkor szemszögéből más volt az élet, mint felnőttkorban. A történet hitelességét bizonyítja, hogy a főszereplők megnevezi a pontos helyet és időt is pl: június délután, pályaudvar, fő utca, templom, park, kerítés. A novella befejezése, hogy a fivérek bár visszavágynak a szorongásokkal és szépségekkel teli gyermekkorba, de hívja őket a felnőtt világ. Onnan érkeznek a gyermekkorba, hogy elhagyják azt végleg. ” És elrobogtak a villámfényes fő utca felé.”
Csáth Géza szerint a gyermekkor ” démoni és lidérces” ugyanakkor szépséggel teljes is. Ha az írót romboló szenvedélye nem öli meg, a magyar irodalom kimagasló realista- alkotójalett volna ” Élesre fent késeket rejtegetett a szívében” írja Kosztolányi Dezső.
Csáth Géza: Délutáni álom
A mű elején megjelenik a narrátor és Giza a szobalány. Helyszín: otthon.
A narrátor megkéri Gizát, hogy sötétítsen be, de ha alva találja és ébressze fel, mert nem akar fejfájást. Ez után megitta a kávéját, majd elaludt.
Egy grófkisasszonyról álmodott. Fehér paripán Bagdad felé lovagolt, majd mikor a városba ért, lerakta lovát és a folyópartra ment. Itt találkozott a grófkisasszonnyal: „ Nagy szélű virágos szalmakalapban volt. Zöld fátyol a vállain. Az arca gyengéd rózsaszínűre festve. Apró fehér topánokat, fekete selyemszoknyát és fekete harisnyát viselt.” Az elbeszélő odalépett hozzá és megszólította, itt derül ki az olvasónak, hogy a grófkisasszony néma. Néma, viszont hihetetlenül bölcs nő. A narrátor egy csókot kért a grófkisasszonytól aki ezt elutasította.
„ Jól ismersz te engem?” – kérdezte az elbeszélő. A grófkisasszony erre hevesen bólogatott, majd azt is megígérte, hogy szeretni fogja. Odanyújtotta fátylát, majd tovább ment. Az elbeszélő ledermedt, nem volt mersze követni, majd csónakba szállt és elindult a folyó sodrásával. Sokáig nem volt így sem maradása és hamarosan kikötött a parton és egy országúton találata magát, ami ismeretlen volt számára. Ekkor különös dolog történt. Hátra nézett és három árnyékot látott maga mögött. Rettenetes hatalom fogságában érezte magát, tanácstalanul ránézett a Holdra, ami abban a pillanatban megmozdult és mire feleszmélt az elbeszélő már ismerősnek látta az utat.
Egy kápolnát pillantott meg, ahová betért és ismét találkozott a grófkisasszonnyal. A grófkisasszony ezt mondta neki: „ Imádkoztam, hogy szeretni tudjam magát.” Ajkai csókot kínáltak. A narrátor ezt visszautasította, mert úgy gondolta, hogy nem szereti őt a grófkisasszony, mint ahogyan a családját és a férjét sem szerette, csak halála után.
Ismét elbúcsúztak és a narrátor útja a varázslóhoz vezetett, aki már várta őt. A varázsló tudta, hogy a grófkisasszonyt még senki sem látta sírni, ezért ha látja tartsa oda a kristályszelencét és fogja fel a könnyeket. Ezeket a könnyeket pedig majd a varázsló megvizsgálja. Az elbeszélő visszament a grófkisasszonyhoz, aki ekkor bevallotta, hogy a halott hercegnek az anyja elátkozta a szívét, mert nem siratta, mikor meghalt. Az átoktól tudták, hogy csak úgy szabadulhat meg, ha könnycseppet ejt.
Ezek után az elbeszélő elutazott, magára hagyta a grófkisasszonyt és várta, hogy az átok elmúljon magától. El telt 1-2 hét, de a grófkisasszony megígérte, hogy várni fogja. Mire visszatért az elbeszélő a grófkisasszony mégsem várta. Egy kastélyban talált rá, hosszas keresgélés után. A kisasszony bevezette egy tükörszobába, ami tele volt sok száz mezítelen nővel. A narrátor szeme megakadt az egyik sarokban egy képen, ami a grófkisasszonyt ábrázolta, kinek szeme könnyes volt. Közelebb ment és látta, hogy valójában nem képet lát, hanem a grófkisasszonyt. Ekkor a kristályszelencével felfogta a könnycseppet.
A narrátor elvitte a varázslóhoz aki ezután nem sok jó hírrel szolgált. „ Attól félek, hogy terád is átragadt az öreg hercegnő átka.” Ezen csak Szindbád a kétszáz éves varázsló segíthet.
Ezután rögtön felkereste. Szindbád szerint: „A grófkisasszony soha se fog igazi könnyeket sírni, csak a gyermeke koporsóján.”
Az elbeszélő visszatért, összeházasodtak, majd gyermekük is született, akit már nagyon vártak, de lelkük mélyén féltek, hogy értük kell meghalnia. Annyira szerették, hogy azt tervezték elválnak, azért, hogy megmentsék gyermeküket. Egy nyári napon a kicsi teste hideg volt és élettelen. A kisasszony ekkor sem sírt. Férje elment koporsót venni, de mire haza jött akkor is szárazak voltak a grófkisasszony szemei. Éjjel temetni vitték gyermeküket. Csónakba szálltak, barlangok mellett haladtak el. Ekkor a barlangokból szellemek jöttek elő, akik üldözni kezdték őket. A narrátor hétszer megfordította a gyűrűjét és ekkor előbújt a hold. Partra szálltak. Az országúton találták magukat. Testük a holdfényben hármas árnyékot vetett, csak a koporsónak nem volt árnyéka.
Megálltak és körmeikkel ásni kezdték a sírt és belehelyezték gyermeküket.
A kisasszony szemei ekkor sírni kezdtek. Megcsókolták egymást és mindketten érezték, hogy elmúlt az átok. „Újra fogjuk kezdeni az életet.” – mondta az elbeszélő és a hideg havas estében elindultak hazafelé.
A karcsú és jókedvű szobalány hangja szólalt meg: „Tessék fölkelni.” Az elbeszélő felébredt és megérezte a tompa fejfájást.
Álmok
Az emberiség történelmében mindig is nagy szerepet játszottak az álmok. A bibliai történetekben is az álmok jelentős szerepet kaptak. Mint például Ábrahám álma, Dávid próféta álmában “meglátta” a világháborút. Továbbá Egyiptom, Szíria és India történelme is tele vannak titokzatos álmokkal.
Az álmok többnyire szimbolikus formában és kotikusan jelennek meg az ember fejében. Az álmokat érzések váltják ki, ezért nehéz magyarázatot találni a képek megfejtésére.
Évezredek óta próbálják próbálják ezeket a képeket értelmezni és utalásokat találni az életünkre.
Fraud volt az első, aki az álomszimbolika jelentéseit és magyarázatait a tudományos lélektan számára hasznosította. Úgy vélte, hogy az álmok szimbólumai a tudatalattiból jövő jelek, vagyis vágyaink, reményeink, tehetségünk is kifejezésre juthatnak. Ezek segítehetnek életünk tervezésében, ha megpróbálunk odafigyelni ezekre a jelekre. Így jobban megismerhetjük önmagunkat és az életünket is sikeresebben tudjuk alakítani.
Visszatérő álmok
Ezek valamilyen visszatérő, megoldatlan problémát jelezhetnek számunkra, különöseb akkor, ha érzelmileg erősen színezett, és ha az álmodó felriad, amikor a tetőpont felé közeledik a cselekmény.
A visszatérő álmaink kapcsolatban állhatnak valamilyen fel nem ismert tudatalatti lelki bonyodalommal..
Színek
A színek valamilyen tudatalatti állapotot jelezhetnek.
Például:
vörös: energia
kék: békesség
zöld: nyugodtság
fehér: ártatlanság, tisztaság
fekete: halál, gyász, félelem
stb…
Krúdy Gyula: Álmoskönyv
Krúdy számos régi történetből, öregek, bölcsek történeteiből, falusi asszonyok hiedelmeiből, megsárgult papirosú könyvekből gyűjtötte össze az álmbéli képek jelentséeit.
Krúdy szerint “Nincsen rossz álom. Mert amikor álmodunk: azt jelenti, hogy még élünk. A halottak nem álmodnak, mert hiszen ők már mindent tudnak.”
Krúdy úgy vélte, hogy két féle álom létezik:
“Az egyik az éjfél elõtti álom, amelynek a régi, bölcs emberek szerint semmi magyarázata nincs, mert az még jóformán mindennapi életünknek, gondolatainknak, teendõinknek, hangulatainknak folytatása. “Semmi magyarázata bé nem telik, nem is szükség rá számot tartani.”
A másik álom: a hajnali álom, amely megmarad emlékezetünkben, amelynek magyarázata érdemes. Éjfél után kakasszóra ugyanis: már megtisztul a vér és a szív a “bûnös páráktól”, amelyek az eledel és a mindennapi élet folytán elrekesztik az agyvelõt. Megnyílnak a helyek testünkben, ahol a mi lelkünk és okosságunk nyugszik. A szívünk felejti a bánatot, a mindennapot, és bántódás nélkül álmodik. ”
Álmok jelentései (ld. Álmoskönyv)